Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)
Flórián Mária: Polgárosodág a 18. századi magyar közrendű férfiak öltözködésében. A mellény
míg a meg nem szállt területeken továbbra is folyamatos volt 4 Ez utóbbi területeken jelentek meg először a „német szabók". 5 A török kiűzése után szervezeteik száma hirtelen megszaporodott a korábbi hódoltsági területeken is, és jószerével lefedték az ország területét. A „német szabók" - a közhiedelemmel ellentétben nem voltak feltétlenül németek, csupán képzettségük révén elsőrendűen a kurrens divatnak megfelelő nyugati szabásmódok ismerői és művelői voltak/' Nevükben a német jelző általánosan a nyugatról érkező divathatások jelzője volt. A német szóba beleértették a szintén nyugatról érkező (a szabad királyi városok polgáraira értett) „polgárosodás" fogalmát is, amelynek egyik jellemzője, mondhatni szimbóluma volt a korabeli nyugat-európai öltözködés. A 18. században foként francia hatás alatt álló nyugat-európai divat német szűrőn keresztül, az ország egyes vidékein kifejezetten szász közvetítéssel jutott le hozzánk. A német befolyást erősítette az is, hogy a magyar szabőlegények kötelező vándorlási területe is elsősorban a német nyelvterület volt. A lengyelországi, 18. századi öltözetváltásban Irena Turnau is hasonlóan értékeli a „német" szabók szerepét (Turnau 1991, 77). A német szabók a „német ruhát" eleinte az elitnek, a városi polgárembereknek, a hivatalnokoknak, majd a nagy számban Magyarországra telepített nemeteknek varrták. A magyar és német szabók egymás mellett kínált, eltérő készítményeire vonatkozóan. Sopron vármegyének a 17. század első feléből származó árszabásait közzétéve. Domonkos Ottó közölt dokumentumot (Domonkos 1980, 46-47). A német szabók árui között polgaroknak való Menthe, vagyis mente, de zsinórral és bársonygallérral díszített Mantel, kabát is volt, természetesen mellény még nem szerepelt az árlistán. Szerepelt viszont - kapasoknak való. vagyis a közrendhez illő - gyapottal bélelt Wambesz és barchent Joppe. Ebben az árszabásban a magyar szabók tennékei, a mente, dolmány különféle típusai is német nyelven vannak felsorolva, de a magyar szabók is varrtak német öltözetdarabokat, elsősorban Rockot. A közös termékfélék eredményeképpen a magyar szabók naprakészen ismerték az újonnan megjelenő öltözetdarabokat és a nyugati divat változásait, ami idővel a mente, dolmány hosszanak, majd szabásvonalainak változásán is megmutatkozott. A német szabók 18. századi magyar nyelvű árszabásai 7 a nyugati, középeurópai jelenségek beáramlására és idegen nevüknek a magyar szóhasználatba 4 Aterületek közötti kiegyenlítődés csak a 19. században állt helyre. Domonkos 1991, 31-32, 108. 5 Domonkos 1980, 25-27. - a német szabókra vonatkozó első adat 1569-böl, Sopronból származik. 6 Demény-Pataki 1983, 33-34. - Egy 1589-ből idézett adat szerint pl. egy „német szabó" veje Szabó István, tehát magyar volt, ami legalábbis a nemzetiségtől független együttélésre utal. - Linzben is szabtak „magyar" ruhaféléket, ami nem jelenti azt, hogy ott magyar szabók dolgoztak volna. A linzi szabásmintakönyvről: Hampel 1960. Az árszabások, kifejezetten a publikálatlan árszabások összegyűjtésére és feldolgozására Domonkos Ottó ösztönzött. A Domonkos Ottó-Kiss Mária-Nagybákay Péter által szerkesztett, 1986-ban megjelent árszabáskataszter segítségével az MTA Néprajzi Kutatóintézetében 1987-ben indult meg a publikálatlan limitációk össze195
