Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Bakó Ferenc: Adatok a győri múzeum kékfestő gyűjteményéhez

Előtérben egy ember középen pipázva két vég vásznon ül, mellette balra valaki egy véget visz. Az egyik emberen fekete micisapka, ami azért kellett, mert az indigó beleszállt a hajukba. Sok festőbot eltört, amíg a lovat betanították a „Hopp"-ra! - Hat óránkint váltották a lovakat. Valamikor emberi meghajtású mángollók is voltak. 5. kép. Közepét három kifozőüst és több keményítőüst foglalja el. A téglából emelt alépítmény túlsó oldalán, a fal mögött van a futőnyílás, a schier-loch. A tűz lángja az üst alól az aljazatban kiképzett spirál vonalú bevájáson ment végig egy lukon, a rókalukon át a falban lévő kéménybe. Az üst felett a falba erősített, vörös fenyőfából készített tokni. Ha kifolt (!) a vég, arra akasztották, amíg le nem csorgott, csak azután mosták ki. A középső üstnél sámlin áll a mester és keményít, kezében tartott kalappal köszön a szemlélőnek. A toknin egy vég vászon lóg. „Az első üstnél vándorlegény áll. Bal vállán kékfestőből készült felájzen lóg, jobb vállán feldflasche, mert a kékfestők szerettek ám inni! - A harmadik üst előtt egy ember véget csavar, hogy egyenlő legyen, ne legyen fótos! A szerkezet neve: pergálcsavar. Elől egy ember háttal állva reibschale-ban (rézedény) vasgolyók között indigót tör. A jobboldali alak a korábban már fa vagy vas zúzóval megtört indigót viszi a reibschale-ba. - A jobb szélen két vörösfenyőből készült kipa kerékráffal. Közöttük egy ember felhúz egy ráfot. A jobb szélen elől óliumos kád látható. " Az eddig elhangzottakhoz ifjú Romanek (Róka) 26 éves kékfestő kiegészítő adatokat fíiz: „ Öregapámék Komárom, Tata, Pápa, Mór, Kisbér, Csorna, Dunaszerdahely helységekbe jártak vásárra. Öregapámékhoz a parasztasszonyok behozták a házi vásznat és azt festették be: kendőket, szoknyát, ruhát. Valamikor régen anilin helyett japác festéket használtak. Monoron él Gál, egyedül Magyarországon, aki kékfestő mintát tud készíteni. " 1950 óta a győri múzeum igen sokat fejlődött, kialakultak gyűjteménycsoportjai és kézműves tárgyainak száma is bizonyára megnőtt. Ez idő alatt GyőrSopron megyéből indult ki a kézművesség országos jellegű néprajzi, történeti kutatása, amely évtizedeken át folyt, majd eredményei a Magyar Néprajz III. köteteként jelentek meg (Domonkos 1991).

1

3 A program Tálasi István kezdeményezésére indult el 1984-ben, illetve ekkor vált intenzívvé. Szervezeti keretei azonban csak később alakultak ki a Kézművesipari Munkabizottság irányítása alatt, az országban fellelhető és ez irányú képzettségű számos szakember közreműködésével. A munka szervezői, irányítói és kutatói között már 1950 után ott 1

3 Engem ért az a megtiszteltetés, hogy a teljes kötet kéziratát a szerkesztőbizottság felkérésére szakmailag ellenőrizhettem. A jelentés szövegét lásd Bakó 1990. 170