Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)
Bakó Ferenc: Adatok a győri múzeum kékfestő gyűjteményéhez
A rendelkezésemre álló rövid idő alatt az információk alapján csak néhány szakma vizsgálatába kezdhettem, ahonnan a múzeum számára leginkább számíthattam tárgyakra és a rájuk vonatkozó szóbeli közlésekre. Itt most a kékfestőkre vonatkozó gyűjtésemet közlöm. Az 1946-os közlemény szerint Győrött kékfestők nem is működtek, legalábbis a hivatalos kimutatás szerint nem. Lehetséges, hogy a „kelmefestők és vegytisztítók" közé sorolták azokat, akiket Grábits Frigyes előttem felsorolt. A tény, hogy a „kékfestő" szakma kimaradt a nyilvántartásból, arra utal, hogy ebben az időben az már elhalóban volt (Kézművesiparunk 1947, 108-109). A kézműves-ipar történetében viselt múltja és viselettörténeti, néprajzi jelentősége tehát indokolta azt, hogy ezzel a korábban alig ismert szakmával itt is foglalkozzunk. A kékfestő mesterség ismertetésére kiváló szakértőt találtam Ehling Péter 73 éves mester személyében, ő 1896-ban a Torontál megyei Perjámosból került a városba. Emlékezete szerint akkor Potfai volt itt „festő", aki a Festő utca 12. sz. alatt lakott. Valószínű, hogy ez a hely a kékfestőkről kapta nevét, mert századunk elején itt még két más mester - Aschendorfer és Sáfrány is lakott. Ehling P. kitűnő ismertetést adott a kékfestés munkamenetéről, anyagairól, szerszámairól, stb. Anyanyelve bizonyára német volt, ami szinte szórói-szóra közölt mondataiból, szóhasználatából gyanítható. Akkor elmondott szövegét lehetőség szerint változtatás nélkül közlöm azért is, mert jól képviseli azt a stílust, szókincset, amelyet a monarchia Magyarországában szamtalan. hasonló származású és műveltségű iparos használt. A kékfestő mesterségről adott tájékoztatása, ezzel kapcsolatos adatai három részre oszthatók. Az első a „sima áru" címszóhoz kapcsolódik, a második a „mintázott áru" fogalomköre, a harmadik pedig a műhelyről, a tárgyakról, berendezésekről és egyes társadalmi vonatkozásokról szól. Sima áru ..Ha kapunk nyers árut - faluról házi vásznat vagy bolti vásznat -, az tele van slihttel. Azt ki kell először főzni. Üstben, szódával vagy lúgkővel. 100 méter vászonra fél kiló szóda és 10 deka lúgkő kell. Ebben forr a vászon két óra hosszat. Egy üstbe belemegy 100-150 liter, ebben forr a vászon. Akkor kiveszik és kiöblítik két vízbül, hogy a slihtje elmenjen. Hideg vízben. Utána gyöngén lekénsavazva, s még egyszer 6 Három idősebb kalapos van: Fejes, Pap és Müller nevű. „Nagy Jenő apósa pedig Kisbéren még pógnával dolgozik." (A pógna a gyapjú fésüléséhez, fellazításához használt eszköz volt.) 7 Név szerint a Freuman család, a 70 éven felüli Német Károly és a Purger család. 8 Közöttük Horváth Boldizsár egész életében ezzel foglalkozott, de ajánlja még Probszt édesanyját és Trogmajer nénit. 9 A mesterek: Jagodics, Virág, Kovács és Szegedi. 1 0 Mindketten öregek: Szita bácsi és Kis József, aki 80 év felett van. 163
