Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)
Nováki Gyula: Bella Lajos földvárkutatásai
1896-ban a Városháza mögött 60 m hosszan hordták le a várfallal együtt a sáncot is. Bella ebben az évben írta le a megfigyeléseit. Kérésére úgy bontották a sáncot, hogy 10 m hosszan egy metszetet kapott, a sánciránnyal párhuzamosan, tehát hosszirányban. A felső 2,70 méterről id.Storno Ferenc készített rajzot, de Bella megjegyezte, hogy e rajz elkészülte után további két métert haladtak lefelé és a sánc szerkezete nem változott. Bella tehát több mint 4 m vastagságban figyelhette meg a sáncot a Városháza mögött. Leírása szerint gerendák üreges helyét, ahogyan ő nevezte, „csatornákat" talált, a gerendák lenyomatai jól látszottak. Vízszintesen egymásra fektetett gerendák voltak, egy-egy sor között 50-90 cm távolság volt. Az egész sánc vörösre, téglakeménységüre volt kiégve, csákánnyal is alig tudták szétbontani. Bella arra következtetett, hogy miután felépítették a gerendasorokat, ezek közét agyaggal tömték ki, majd a sánc két oldalán kívül nagy tüzet raktak és 2-3 nap alatt az egész sánc kiégett. A gerendák elégtek, csak hamu és kevés faszén maradt belőlük. A elégett gerendalenyomatok csatornaszerűen teljesen behálózzák az egész sáncot. Az 1896. évi leírásban említi, hogy pár évvel korábban az Orsolya-rend iskolája mögött a várfalkertben megbontották a sáncot és már ott feltűnt neki ugyanez a jelenség (Bella 1896, 223-226). Ezekben az években még a reáliskola (a mai Széchenyi gimnázium) udvarán és az evangélikus iskola (ma bíróság) mögött figyelte meg ugyanezt (Bella 1900/a; 1900/b). Bella meg két helyen, de most már nem Sopronban, hanem kint a megyében is foglalkozott égett sáncokkal. Az egyiket Locsmándon (mai nevén Lutzmannsburg) találta. A katolikus templom és a mellette lévő két temető körül egy római tábort állapított meg, amelyet ugyanolyan égett sánc vett körbe, mint a soproni, ugyanolyan gerendaszerkezetből és égett földből áll, de itt a sáncnak ma már csak egy rövid szakasza maradt épen (Bella 1900/a; 1900/b). A másik, az előzőkhöz hasonló égett sáncot Darufalván (mai nevén Draßburg), a Taborác nevü helyen találta (Bella 1892, 280-284). Bella az égett sáncok korát még nem tudta pontosan megállapítani, ehhez nagyobb, alaposabb ásatásokra lett volna szükség. Neki még nem álltak rendelkezésére pontos rétegtani vizsgálatok. A soproni vörös, kiégett sáncot kelta korinak tartotta, ebben bizonyára a bécsi-dombi kelta temető ismerete befolyásolta, aminek feltárásában ő is résztvett. Úgy gondolhatta, hogy a kelták temetője a Bécsidombon volt, amit valóban ásatás bizonyított, a telepük pedig a belvárosban, amire viszont nem említett adatokat és ez később téves megállapításnak bizonyult. Locsmándon az égett sáncot az ugyanott elterülő római táborral hozta összefüggésbe, de az Árpád-kori locsmándi várat ennek közepébe, a katolikus templom helyére feltételezte. Darufalván közelítette meg leginkább az égett sánc tényleges korát. Megfigyelte ugyanis, hogy a sánc alatt 1,5 m vastag őskori kultúrréteg van és ennek leletei egészen mások, mint a sáncban találtak. Véleménye 150
