Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Verő József: A nagycenki geofizikai obszervatórium: A geomágneses tér mérésének története
geofizikai kutatómódszer, majd 1950 körül ennek a mágnestér mérésével továbbfejlesztett „magnetotellurikus" változata — mindkettőt hazánkban is sokat alkalmazták és alkalmazzák ma is a földtani kutatásban. Akkor, amikor az ötvenes évek közepén felépült a Nagycenki Obszervatórium, az egyik elképzelés éppen az volt, hogy a tellurikus mérésekhez szükséges „bázisállomás" szerepét töltse be, a másutt végzett méréseket erre a geológiailag ismert felépítésű pontra lehessen vonatkoztatni. Ennek a feladatának az obszervatórium eleget is tett, sok Magyarországon végzett tellurikus mérés vonatkozik erre az állomásra. Közben az egyre gyűlő mérési anyag alapján más fajta kutatások is elindultak. Ugyanis a környezetszennyezés nemcsak a levegőt, a vizet éri el, hanem az elektromágneses teret is: ma már Magyarországon is egyre nehezebb olyan helyet találni, ahol sem ipari, pl. bányászati tevékenységből, vagy éppen a villamosított vasútvonalaktól származó kóboráramok nem zavarják a mérést, sem mozgó vastömegek, pl. autók, traktorok, de még mozdulatlan csővezetékek sem okoznak gondot. A Nagycenki Obszervatórium helyét éppen zavarmentessége tette különlegessé, hála azoknak, akik a hely keresésében közreműködtek. Bár a Győr-Sopron vasútvonal villamosítása némileg szűkítette azt a periódustartományt, amelyben a méréseket el lehet végezni, mégis közel 40 éves adatsorunk a világon egyedülálló, még úgy sincs párja, hogy más obszervatóriumoknál a közben történt áttelepítéseket nem vesszük számításba. Ezért is igyekszünk megőrizni továbbra is az obszervatórium működőképességét, próbáljuk adatsorait folytatni. Az obszervatórium létrejötte Az idősebbek még bizonyára emlékeznek arra, hogy 1957—58-ban a rádió minden nap bemondta, hogy másnap lesz-e rendes vagy rendkívüli világnap. Ez akkor számos kabarétréfának volt forrása, mégis a tudománytörténet egyik legnagyobb méretű, és ma már elmondhatjuk, legnagyobb hatású vállalkozása rejtőzött mögötte. Állomások százai mérték a fizikai terek különböző jellemzőit szerte a világon, hogy a Nemzetközi Geofizikai Év (NGÉ) keretében gyarapodjanak ismereteink a Föld környezetéről. Érdemes megemlíteni azt, hogy ennek a vállalkozásnak az elődje, a Nemzetközi Sarki Év (1883) bizonyos mértékig Magyarországhoz is kapcsolódik, mert gondolata az osztrák-magyar Payer—Weyprecht-féle északi sarki expedíció során vetődött fel. A Magyar Tudományos Akadémia 1956-tól megfelelő összeget biztosított az akkori Geofizikai Kutatólaboratóriumnak, hogy Sopron környékén egy elektromágneses megfigyelőállomást létesítsen. Az első elképzelés szerint a várostól nyugatra, a hegyek között épült volna fel az obszervatórium, de ehhez sem a határ közelsége nem volt kedvező az akkori politikai viszonyok mellett, sem a nagyon vékony, elektromosan jól vezető üledékréteg nem biztosította az akkori — a mostaninál sokkal kisebb — elektromágneses zajok elnyomását. így esett azután a választás az obszervatórium mai helyére, a Fertőboz és Hidegség közötti területre, közelebbről a Kiscenki Fácános nevű dűlőre. Kézenfekvő volt, hogy az obszervatóriumot az Akadémia alapítójának, gróf Széchenyi Istvánnak nevével összefonódó Nagycenkről nevezzék el — így született meg a Nagycenki Geofizikai Obszervatórium elnevezés. Az építkezés 1956-ban indult a Bencze Pál által kijelölt helyen. Akkor Kántás Károly akadémikus vezette a Laboratóriumot, az 1956-os forradalom után. amely egy időre megszakította az építést is, Tárczy-Hornoch Antal akadémikus, a Geodéziai Kutatólaboratórium addigi igazgatója vette át a Geofizikai Laboratórium vezetését is, s az ő igazgatása alatt készült el az állomás első néhány épülete. Az építés módja eléggé 432
