Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Marosi Ernő: Magyarországi gótikus Madonna-faszobor a párizsi Louvre gyűjteményében

Marosi Ernő Gótikus magyarországi Madonna-faszobor a párizsi Louvre-ban A párizsi Louvre újjárendezett szobrászati kiállításán egy eddig ismeretlen magyarországi eredetű fa Madonna gyermekévei-szobor látható, leltári száma: R. F. 3528. Anyaga hársfa, régi festéssel. A vitrinben elhelyezett felirat a következő információkat adja róla: Magyarország, a XV. század első fele. Provenienciája: egy a kárpátaljai Ukrajnabeli Ungvár környékén lévő kápolnából. Megvásárlása: 1981.

1 A mintegy 91 cm magasságú szobor a nyugodtan álló Szűz Máriát ábrázolja, a bal kezével mellmagasságba emelt kisdeddel, felemelt jobb kezében pedig almával, mintegy ezt a két jelentőségteljes ikonográfiái elemet, a második Éva gesztusát hangsúlyozva. A gyermek Jézus heves mozdulattal, mindkét karját kinyújtva, kap az alma felé. A felmutatás motívuma a szobornak nyilvánvalóan lényeges eleme. Összefügghet vele egy különös technikai adottság: a Mária mellén lévő nyílás közlekedik a faszobor hátán kivájt üreggel. Nem lehetetlen, hogy a nyílás tartalma lehetett az ábrázolás központja: a legvalószínűbben oda behelyezett ereklye. Ez a funkciója lehet a magyarázata annak, hogy miközben a gyermek és az alma közötti cselekmény meglehetősen élénk, Mária tartása alig billen ki a nyugalmi helyzetből; enyhe kontraposztot csak a fej szelíd balra billentése, s a gazdag zuhatagban leomló drapéria alatt csak alig előbbre lépő jobb láb sejtet. A talplemez kerek; ennek a formának felel meg a rajta elterülő, földre hulló ruhaszegély elrendezése is: nem lehetetlen, hogy ilyen kialakítás inkább posztamenshez vagy konzolhoz, mint oltár fülkéjéhez alkalmazkodott, ami lehet esetleg önálló szobor jele. Mária öltözete hosszú, vörös tunika fölött a mellen összefogott, kék köpenyből áll, ami alól az almát emelő jobbkéz a szegélyt felemelve nyúl ki. A drapéria két gazdag, a bélést láttató hullámvonalas szegélyű vonulatban hull le a test jobb oldalán, azután a bal karra átvetett köpenyszárny íves, mély öblű ráncokat vet a test előtt, s összegyűrődve a karonülő gyermek alatt, szegélye ismét kettős zuhatagban omlik alá. A hosszú tunikát alul éles, spirálisan haladó redők tagolják, amelyek megtörve lapulnak a talapzatra, szegélyükkel szeszélyes ineandert formálva. A polichróinia a jelek szerint eredeti, az újabb korban átdolgozva, felületét repedések és más károsodások hálózzák be. A sötétebb, kék-vörös ruhaszínek a szobrászatban és különösen a festészetben nem szokatlanok Mária-ábrázolásokon a XV. század elején gyakori, világos színvilág mellett. A meztelen gyermek testszíne, Mária rózsásan festett, naturalisztikus arcszíne, éppúgy, mint a szobor egész festése megfelelhet a nagyrészt fennmaradt eredeti polichrómiának. A fej jellegzetesen gömbölyded körteformájú, pufók orcákkal, magas, domború homlokkal, kicsiny ajakkal. A gyermek fejtípusa ugyanezt a formát követi — talán átdolgozva. Mária fejét magas, karéjai fölött hármas, háromkaréjos virágokkal díszített nyitott korona ékesíti; ennek csak három elülső ága van meg. A Louvre magyar látogatóját mindenekelőtt otthonos érzés tölti el; mintha a Magyar Nemzeti Galéria úgynevezett második toporci Madonnájának nővére előtt „Hongrie, premiére moitié du XV

e siécle. Provenant d'une chapelle aux environs d'Uzgorod en Ukraine subcarpathique. Aquisition 1981." — V. ö:. La Revue du Louvre et des Musées de France XXX {1981)4. 288. 89