Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Katona Imre: A Bánk bán-rokonok Csapodon és környékén

megelőzően Csapodot és Pusztacsaládot Péteren kívül János mester és Domonkos macsói bán bírta fele-fele részben, 1346-tól kezdve Csapod és Pusztacsalád véglegesen és teljes egészében Péteré lesz. Péter azonban még az egyezségnek ebbe a formájába sem tudott belenyugodni. A pert Nagymartom Pál országbíró ítélete zárta le véglegesen. E szerint Pétert nein az osztozkodás során szereplő összes birtok fele, hanem csak harmadrésze illeti meg.

1

5 Péter, illetve gyermekei halálával a birtokon ismét osztozkodnak. IV. Osl fia János és Domonkos, illetve utódaik azonban nem léphettek fel új igénnyel, mert 1346-ban Péter 1/3-nyi részével szemben annak 2/3-nyi részét kapták. A harmadik Osl testvérei közül való Tamás-ágból kisarjadó Kanizsaiak birtoka a két falu. Harc a Nagyerdő déli határain a királyi birtokokért Ha Bertrand 3 falujának határait megpróbáljuk a mai helyzetre adaptálni, kiderül, hog)' az Ivántól keletre és délkeletre eső terület tulajdonilag még nem kialakult. Az Ivántól délkeletre eső terület kb. Csér és Szemere mélységéig, keleten pedig Cirákig és Dénesfáig királyi birtok, melyen a XIII. század közepén különböző funkciójú királyi szolgák birtokai osztozkodnak. A mai Iván falu közelében — feltehetően ettől keletre és délkeletre — királyi erdőőrök, még keletebbre az okleveleinkben gyakran olvasható Kürtösmegyer, a királyi kürtösök birtoka feküdt. Kürtösmegyerről keveset, illetve csak azt tudjuk, amit maguk, illetve leszármazottjaik 1358-ban Kont Miklós nádor előtt elmondtak. E szerint az őseiknek adott Kürtösmegyert idegenek bírják jogtalanul, a birtok valóban Kürtösmegyeri Lampert fiaié, Mihályé, Demeteré és János papé. Az alispán és a szolgabírák esküvel bizonyították a panasz jogosságát. Erre tekintettel a nádor elrendelte a határjárást, a panaszosok beiktatását a birtokba. Ennek megtörténtét igazolandó, oklevelet állítottak ki Csepregen, 1358. szeptember 15-én. E szerint Kürtösmegyer Fertőd mellett fekszik, közvetlenül a „nagy út" mellett. A következő konfliktuspontot a Czirákyak produkálták. A „tettes" a terület keleti és délkeleti felén a XIII. század közepén, vagy alig azelőtt adományt nyert Cziráky-ős, Vezekényi Bertalan fia, Dénes volt, aki azzal az 5 teleknyi földdel vetette meg a családi birtok alapjait, melyet IV. Béla adományozott neki 1265-ben „a Rába melletti királyi erdőőrök Szemere melletti Székás nevű birtokából",

1

6 azért, amit az Ottokár elleni 1261-es ütközetben a király védelme érdekében tett. Dénes, az ős, lassan megszerzi a terület egész nyugati határát. Még feltehetően ugyancsak 1265-ben IV. Béla átenged neki a családjabeli Pál fiai Pál és rokonai, a magvaszakadt Vezekényi Salamonnak székási és ciráki birtokrészét

1

7 is, amely a Répce, a leprások falva és Fertőd között terült el. Ehhez még megkapta IV. Lászlótól 1282-ben az imént említett Fertőd nevű puszta gazdátlan területnek egy részét, amely Ciráktól és Dénesfától nyugatra. Csér és Pusztacsalád között terült el. Ezzel a Czirákyaknak sikerült a területbe Iván felé mélyen, hivatalosan a villa leprosoriunng (a leprások falujáig), a valóságban még mélyebbre, majdnem Pusztacsaládig felhatolniuk.

1

8 Mindenesetre 1558-ban Nádasdy Tamásnak a Kanizsai-birtokba való 1

5 Uo. 240—42. o. Pór Antal: Nagymartoniak és Kanizsaiak közti rokonság, Turul, 1892. Az Osl nemzetség története a XIII. és a XIV. században. Turul, 1891. 1

6 IV. Béla a Rába melletti királyi erdőőrök Székács nevű birtokából Szemere mellett, 5 telekre való földet Vezekényi Bertalan fiának. Dénesnek adományoz. 1265. —Nagy I. i. m. I. 20. sz. oki. 1

7Nagy I. i. m. 21. sz. oki. 1

8 Uo." 50