Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Verő József: A nagycenki geofizikai obszervatórium: A geomágneses tér mérésének története

segítségével, amelyek földi körülmények között vagy nem hozhatók létre, vag}' ha igen, akkor feltételeiket előbb éppen ebben a hatalmas méretű, és a földi körülményektől nagyon eltérő tulajdonságú laboratóriumban kell meghatározni. Erre már több példa is adódott, így egyetlen példaként csak a magnetohidrodinamikus hullámokat említem, amelyeket Alfvén a Föld környezetének tanulmányozása során tételezett fel. Persze, azt is lehet válaszolni, hog}' az „európai", értsd magasabb kulturális színvonalon lévő államokban bizonyos intézmények megvannak, legyenek azok bár múzeumok, színházak, hangv ersenytermek, csillagászati obszervatóriumok vagy fizikai kutatóintézetek. Ezek közé is besorolható. így már külön indokolás nélkül, a geomágneses obszervatórium is. Működtetése viszonylag nagyon olcsó. pl. intézetünk erre a célra külön pénzösszeget a létrehozása óta csak akkor kapott, ha valamilyen renoválásra volt szükség, ennek ellenében viszont ezen a tudományterületen Jelen vagyunk", együtt a szomszédos államokkal, amelyek mindegyikében van, az egyetlen Szlovénia kivételével, valamiféle geomágneses-geofizikai obszervatórium. Mindezek után felmerülhet a kérdés, mi köze van Endre bácsinak mindehhez? Nem akarok arra hivatkozni, hogy intézetünk éppen a róla elnevezett utcában áll. Még az sem teremt különösen szoros kapcsolatot vele, hogy egy ideig ő volt lakásunk körzetének tanácstagja. Viszont az már jellemző, hogy egyszer a Szög utcában felállított szeméttartályok bűze, légytömege miatt panaszkodva neki. azt kérte, hogy írjuk le, mert úgy válik az ügy „lakossági panasszá". Amikor ez megtörtént, rövidesen elintézte, hogy az óvoda tőszomszédságából kerüljenek el a szeméthalmok. Az. hogy középiskolás, meg egyetemi hallgató koromban Endre bácsi okításainak részese lehettem, már sokkal szorosabb kapcsolatot jelent. Mivel az ő érdeklődési köre elég messze esett a természettudományoktól, közvetlen hatásról nem lehet szó. Viszont ő volt az egyik olyan, általam közelről ismert, mégis nagyrabecsült ember (tudós?), aki mindent tudott arról, amiről beszélt, nem lehetett olyant kérdezni, amire ne lett volna azonnal, esetleg néhány nap múlva válasza. Ha megígérte, nem felejtette el, mindig megkaptuk a szabatos tájokoztatást. Ez a mindent-tudás az egyik, számomra emlékezetes tulajdonsága Endre bácsinak — a másik az a derű, amelyet megőrzött a leglehetetlenebb időkben, s amely egyúttal megértés volt a mások, néha kissé durva „derűje" iránt is. Lehetne sorolni egyes eseteket, de megtették ezt már mások, hogy csak Kovács Jóska barátom írására hivatkozzam, a legelésző tehénről és a Rákosi-képről a soproni füzetekben, vagy a kicsit elnyúló lemez-koncert alatt gyertyafénynél — éppen az ő biztatására olvasgató barátunkra. Süketség, gondok, sok-sok nehézség ellenére Endre bácsi mint a derű megtestesítője él emlékezetemben — biztosan voltak rosszabb napjai, talán munkatársai inkább emlékeznek rájuk, de nekünk ő mindig vidám, mindig mosolygós volt. Irodalom A Nagycenki Geofizikai Obszervatórium 1957-től rendszeresen megjelenteti éves jelentéseit, eleinte az Acta Techmca Hungarica című folyóiratban, 1961 óta pedig külön füzetekben. Az utolsó megjelent tüzet az 1990—91. évi eredményeket tartalmazza. A jelentésekben alkalmanként egy-egy obszervatóriumi eseménnyel kapcsolatos tanulmány is megjelent. Ádám, A.—Verő, J. (1958): Das Erdstromobservatorium Nagycenk, Geofisica púra e applicata, 39,126—159. o. 441