Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Verő József: A nagycenki geofizikai obszervatórium: A geomágneses tér mérésének története

azok csak rövidebb ideig működtek. Viszont néhány éve két jelentős, új műszer került Nagycenkre: az egyik a Föld felszíne és a mintegy 100 kin magasságban lévő ionoszféra között ide-oda pattogó elektromágneses hullámok futásidejét méri, pontosabban ennek rezonanciafrekvenciáját. Amíg egy ilyen hullám 300 000 km másodpercenkénti sebességgel körbefut a Földön, 40000/300000. nagyjából 1/8 s időre van szüksége, vagyis 1 s alatt nyolcszor fut körbe a Föld körül az a hullám, amelyet villámok keltenek az Egyenlítő körüli zivatargócokban, s a körbefutás ideje „rezonanciafrekvenciaként" jelenik meg. 1993 óta ezt a frekvenciát is folyamatosan mérjük, a világon egyedülállóan. A másik új műszer úgy jutott hozzánk, hogy a Meteorológiai Szolgálat kénytelen volt megszüntetni békéscsabai ionoszféra-szondázó állomását. Az ott működött, jó állapotban lévő ausztráliai gyártmányai berendezés került Nagycenkre, megfelelően nagy magasságú antennát kellett hozzá készíteni, (szerencsénkre éppen voltak olyan helyek, ahol ilyen árbocok feleslegessé váltak), s most már csak a digitális technikával meginduló regisztrálás végleges kialakítására van szükség —, remélhetőleg ez a műszer is nemsokára folyamatosan fog működni. Az obszervatórium működésének fontos része a pontos idő állandó biztosítása. Régen ezt csillagászati órák segítségével lehetett megtenni, de ezek pontossága korlátozott, kis mértékben függ a hőmérséklettől, gondoskodni kell felhúzásukról. Ma már időjeladó rádióadók teszik állandóan hozzáférhetővé a ma elérhető legnagyobb pontosságú időt: egy központi vevőről az egész obszervatóriumban hozzáférhető a másodperctől, vagy annak tört részétől a napos jelig bármilyen időjel. Csak zivatarok alatt meg áramszünet esetén szakad meg ez a kapcsolat, ilyenkor kvarcóra viszi tovább a pontos időt. Az áramszünetek egyébként is sok gondot jelentenek, egyes műszerek adatai nemcsak kimaradnak, hanem újra kell. indítani, be kell állítani őket egy-egy áramkimaradás után. Ideiglenes megoldásként egy-egy, többnyire villámcsapás miatt bekövetkező rövidzárlat megszüntetéséig akkumulátorokat használunk áramforrásként, 1994-ben a MATÁV-tól kaptunk kellően nagy teljesítményű áramforrást, evvel teljesebbé vált az áramszünetek alatti áramellátás. A GYSEV villamosításának következményei Amikor az első hírek felröppentek arról, hogy a GYSEV Győr-Ebenfurth közötti vonalát villamosítani fogják, rögtön jelentkeztünk avval, hogy ez komoly problémát jelenthet az obszervatóriumban. Ennek lehetséges mértékéről voltak adataink, hiszen szerte az országban végzett elektromágneses kutatások során nem egyszer kellett villamosított vasútvonal közelében mérnünk. Bár a GYSEV vezetősége némi kétkedéssel fogadta ilyen zavar lehetőségét, mégis sikerült megállapodnunk abban, hogy kísérleti mérést szervezünk. A hidegségi állomás körül a GYSEV ideiglenes elektromos hálózatot hozott létre, mi pedig az obszervatóriumban és két ideiglenes állomáson végeztünk méréseket. Nem egészen megmagyarázható okból ez a mérés avval az eredménnyel zárult, hogy zavart alig észleltünk. Ehhez valószínűleg leginkább az járult hozzá, hogy a kísérlethez felépített vonalszakasz rövid volt, nem "terült szét" az áram a környéken. Sajnos, amikor a rákapcsolás megtörtént, azt kellett tapasztalnunk, hogy bizony vannak zavarok. Igaz, a GYSEV figyelembe vette aggályainkat, és igyekezett a műszaki terveket úgy elkészíteni, hogy lehetőleg kevés áram jusson a talajba, takarékosságból mégis Soprontól Győr felé egészen Dőrig, tehát hosszú szakaszon a soproni alállomás juttatja az áramot a vezetékbe. Kedvezőbb lenne, ha ezen a 438