Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Wallner Ákos: Dr. Wallner Ernő (1891–1982) élete és munkássága

c.) Paks és Dunaföldvár környéke Wallner Ernő az ötvenes évektől kezdve foglalkozott Paks, a Paksi járás és Dunaföldvár településviszonyaival és mezőgazdasági földrajzával. Figyelmét hamar felkeltette, hogy Paks, amely korábban mezőváros volt, de a múlt század hetvenes éveiben ezt a rangját elvesztette, nagyon érdekes településképet mutatott. Az akkori központ ún. halmazos település, ahol a háztelkek szabálytalan elrendezésűek és méretüknél fogva nélkülözik a mezőgazdasági tevékenységhez szükséges gazdasági udvart. Itt lakott a hajózással, halászattal foglalkozó lakosság és a kereskedők, iparosok rétege. Ehhez déli irányban csatlakozik a szalagtelkes és teleklábas településrend, ami jellegzetes mezőgazdasági településforma. A XX. század közepéig Pakson jelentős szőlőművelés és bortermelés is volt. így a települések szélén jellegzetes présházsorok alakultak ki. Ezeken a falu több helyen túlnőtt, így a présházsorok bekerültek a falu belterületére. Történeti áttekintéssel egybekötött szemléletes leírást nyújt erről Wallner Ernő „Paks településképe" c. tanulmányában (Földrajzi Közlemények, 1958. 1. szám). Ezután vizsgálatait kiterjesztette a Paksi járás többi községére és kimutatta az összefüggést a település jellege és a lakosság foglalkozása között. Erről szólnak „Népesség- és településföldrajzi sajátosságok a Paksi járásban" (Földrajzi Értesítő, VII/4, 1958) és „A Paksi járás mezőgazdasági földrajzának alapvonásai" (Földrajzi Értesítő, VII/1, 1958) c. munkái. Hasonló módszerrel és szemlélettel dolgozta fel Dunaföldvár gazdasági földrajzát „Dunaföldvár népességfejlődése és társadalmi tagolódása a XVIII. és a XIX. században" (Demográfia, 1959), valamint településföldrajzát. „Dunaföldvár településképe" (Földrajzi Értesítő X/l, 1961) c. tanulmányaiban. Paks. Dunaföldvár, valamint a korábban említett, de később keletkezett Alsóörs településképei Wallner Ernő munkásságának olyan részei, ahol a legelőnyösebben tudta ötvözni a már korábban jelzett egyéni adatgyűjtő munkáját a fellelhető statisztikai adatokkal és egyéb forrásokkal. d.) Egyéb, általános kérdésekkel és a földrajzi módszertannal foglalkozó munkái Wallner Ernő munkássága nem szorítkozott kizárólag a fenti három régió földrajzára. Számos tanulmányt írt a földrajztanítás módszeréről, földrajzi módszertani kérdésekről, amelyek felsorolása itt helyszűke miatt nem lehetséges. Pedagógiai munkásságára példaként szükséges megemlíteni a dr. Hézser Auréllal közösen írt „Földrajz a kereskedelmi középiskola I. osztálya számára" (Franklin-Társulat, 1941) tankönyvet, amelyről Miklós Gyula 1966-ban a Földrajzi Közleményekben azt írta: „...tankönyve példának tekinthető, hogyan lehet a tanmenet és tananyag arányait összeegyeztetni, az elvégzendő tananyagot törés nélkül a megadott óraszámban maradéktalanul feldolgozni". Nagy számban jelentetett meg rövid közleményeket, könyvismertetéseket, az akkor aktuális helyzetet ismertető szemleanyagokat. Mintegy félszázra tehető a tollából megjelent ismeretterjesztő földrajzi leírások száma, pl. a Keleti Tenger kapuvidékéről, a Dolomitokról, az ázsiai arab országokról, az egyes nyersanyagokról, mint pl. az alumínium, a gumi stb. Látásának elvesztése után is megőrizte töretlen munkakedvét és a földrajz iránti vonzalmát. Családtagjai, több régi kollégája és tisztelője segítségével még számos tanulmányt írt és jelentetett meg, amelyekben munkássága tapasztalatait összegezte és elvi-módszertani szabályokat állapított meg a település- és társadalomföldrajz terén. 428