Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Wallner Ákos: Dr. Wallner Ernő (1891–1982) élete és munkássága

állítást megcáfolja, de különösen nyomós érvekkel vitatja Lukasnak azt az állítását, hogy Burgenland geomorfológiailag tartozna Ausztriához, valamint azt, hogy Burgenland mezőgazdasági fölöslegére Magyarországnak nincs szüksége, és ezt Bécsben, Grazban és más osztrák városokban könnyebben lehet értékesíteni. Adatokkal mutatja ki, hogy a mezőgazdasági felesleg korántsem volt olyan nagy, hogy az Bécs piacán számottevő tényező lett volna, ugyanakkor a 80—120 km távolságra levő bécsi, grazi piacokon az értékesítés mindenképp körülményesebb volt, mint a 10—30 km-re levő soproni vag}' szombathelyi piacokon. Ugyanakkor Burgenland erdői a megkisebbedett Magyarország fatermelésében jelentős tényezőt képviselhettek volna, míg a fában gazdag Ausztriában nem játszottak jelentősebb szerepet. Vitacikkének összegzése: „Ha Lukas a burgenlandi kérdéssel behatóan és elfogulatlanul foglalkozott volna, úgy hamar rájöhetett volna, hogy Burgenlandnak Ausztriához való tartozását csak egy érvvel lehet indokolni s ez Trianon-St.Germain. Az erről szóló vita pedig felesleges és legnagyobb részben nem földrajzi, még csak nem is geopolitikai." b.) A Bakony és a Balaton-felvidék Miután az első világháborút követően Felsőlövőt kényszerűen el kellett hagynia, új működési helye, Veszprém, ill. annak környezete kínált számára új kutatási területet. Figyelmét ebben az időszakban egy nagyobb régiónak, a Bakonynak szentelte. A nagyobb tájegység önként kínálta azt is, hog}

1 az első településföldrajzi kutatást az átfogóbb gazdaságföldrajzi szemlélet váltsa fel. Az életrajzi részben már említett, „A Bakony gazdasági életének földrajza — I. Domborzat — Települések — Népesség" c. munkáját (Pannónia 1937-es évfolyama, Pécs; 108 oldal + 5 térképmelléklet) egy hasonló terjedelmű második résszel kívánta folytatni, amelyet az előszó szerint az ember gazdasági munkájának szánta volna. Ebben kívánta leírni a gazdasági termelés különböző ágait, valamint a forgalom képét. Erre két okból nem került sor. Egyrészt a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Bölcsészeti Karát 1940 őszétől megszüntették, és így a munka folytatásának ottani kiadására nem lett volna mód. másrészt időközben elkezdte vizsgálni a Bakony erdőtakarójának alakulását a XVII. század végétől a II. világháborúig. Erről három tanulmányt jelentetett meg: „A Bakony erdőtakarójának átalakulása a XVIII. század végéig" (Földrajzi Közlemények LXIX/1, 1941), „A Bakony erdőtakarójának pusztulása a XIX. században" (Földrajzi Közlemények LXX/1, 1942), „A Bakony erdőtakarójának jelen képe" (Földrajzi Közlemények LXXI/4, 1943). Ha jobban szemügyre vesszük ezeket a tanulmányokat, akkor kézenfekvő az a következtetés, hogy a Bakony tervezett gazdaságföldrajzi monográfiájának folytatását képezik, hiszen alaposan és igen részletesen leírja és elemzi bennük azt a folyamatot, amely a települést és a gazdálkodást kiterjesztő emberi tevékenység következtében megv áltoztatta a Bakony egyik legfontosabb jellemzőjét, az erdőtakarót. Wallner Ernő életművében nagyon jelentős szerepet töltöttek be gazdaságföldrajzi munkái, mivel ezek révén szerzett a Pécsi, majd a Budapesti Egyetemen magántanári fokozatot és ezek révén kezdte el egyetemi oktatói tevékenységét. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy egyéni alkata számára a legmegfelelőbb kutatási tevékenységet, a települések életével, gazdaságával, fejlődésével foglalkozó és nagyrészt helyszíni anyaggyűjtésre alapozott kutatást részben iskolaigazgatói elfoglaltsága miatt, részben egyetemi előadásai miatt hosszabb időre fel kellett függesztenie. 426