Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Faragó Sándor: A Fertő szerepe a Pannon régió vadlúdvonulásában

Nagy lilik (Anser albifrons albifrons) A nagy lilik állománynagysága — hasonlóan az ország egészén tapasztalható tendenciákhoz (FARAGÓ, 1995) —viszonylag alacsony volt, a vizsgált időszak első 10 évében a tetőző mennyiség sohasem haladta ineg a 4000 pédányt, de rendszerint csak 2-3000 egyed volt. Csak az 1994/1995-ös szezonban emelkedett a tetőző példányszám 8000 madár fölé. A faj csak október közepén/végén érkezik meg a Fertő tó magyar területeire, az októberi számlálásokból még gyakran hiányzik. Esetenként eltűnik hideg teleken, de korai elvonulása, s így márciusi hiánya sem ismeretlen. A nagy lilik a magyar Fertő telelő libája, amit igazol, hogy tetőzése a téli (december— február) hónapokra esik. Az abszolút értékek azt is mutatják, hogy több jelenik meg tavaszi vonuláson, mint ősszel. FARAGÓ (1993b) megállapította, hogy a Fertőn éjszakázó nagy lilikek a vetési ludakkal együtt, vag}' azokat követve húznak ki táplálkozni, de táplálkozóterületeik közelebb fekszenek a tóhoz, mint a másik fajéi. Táplálkozásában vizsgálataink szerint (FARAGÓ, 1994b) a kukoricaszem dominált (56,5 Fr%), ezt követte az őszi búza zöld hajtása (17,4 Fr%) valamint az őszi búza- és őszi árpaszemek (8,7—8.7 Fr%). E táplálékot viszonylag közel a tóhoz is megtalálta, ezért tehettük a fenti megállapításokat. A nagy lilik aránya az összes megjelent libamennyiségből korábban egy es hónapokban elérte az 50 %-ot, újabban a legjobb esetben is csak 20—30 % volt (2. és 5. ábra). Vetési lúd (Anser fabalis rossicus) A vetési lúd a Fertő-tó leggyakoribb libája, megjelenő mennyisége lassú növekedést mutatott, 1994 decemberében már több, mint 26.000 pd-t számláltunk. Megérkezésük ideje szeptember végére, ritkán október első napjaira esik. Folyamatosan jelen vannak, csak igen nagy hidegekkel tűnnek el (bár kisebb csapatai a jégen éjszakázva ilyen körülmények között is maradnak). Az őszi kulmináció november/december hónapokra tehető, ezt követően folyamatos az egyedszámcsökkenés márciusig. Extrém években olykor januári torlódása is megfigyelhető, korai visszavonulása során. FARAGÓ (1991b) megállapította, hogy a Fertő-tó vetési lúdjai 50-70 km távolságra is kijárnak táplálkozni a mezőgazdasági területekre.. A kihúzás idejét a fény és időjárási viszonyok, irányát a szélviszonyok és a táplálkozóterületek elhelyezkedése szabják meg. A vetési lúd táplálékában a kukorica betakarításának kezdetével — azaz a betakarítási veszteségnek, mint kínálatnak a jelentkezésével —, a kukoricaszem válik abszolút doininánsá. Ez az állapot december elejéig tart, mert a talajmunkák után, a hótakaró kialakulásával és a források kiapadásával átveszik a szerepet az őszi gabonák, főként az őszi búza levele és hajtása. (FARAGÓ, 1994b). Több év vizsgálata ebben állandóságot mutatott. Korábban — a gépesített betakarítás előtt is —, a vetések szolgáltatták legfontosabb táplálékát, nem véletlenül hívjuk a magyar nyelvben vetési lúdnak. A telelés időszakában a Fertő-tó abszolút domináns libája 80 % feletti értékkel (3. és 5. ábra). A magyar Fertő összlibamennyiségéről megállapítható, hogy a vizsgálat első néhány évében csökkenő, a második felében növekvő tendenciát mutatott (4. ábra). A magyar szempontból javuló dinamika elsősorban az előnyösebb klimatikus és hidrológiai viszonyok érvényesülésére, illetőleg a mekszikópusztai élőhelyrekonstrukció vonzó és megtartó hatására vezethető vissza. Az utóbbi 402