Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Faragó Sándor: A Fertő szerepe a Pannon régió vadlúdvonulásában

Faragó Sándor A Fertő-tó szerepe a Pannon-régió vadlúdvonulásában Bevezetés A természet- és vadvédelem számára a honos, nálunk fészkelő madarak óvása mellett fontos nemzetközi kötelezettség a vonuló madárfajok kímélete, védelme. E csoportba tartoznak a vízimadarak, közöttük a vadludak is. Számukra a kontinenseket átívelő vonulás többszörös veszélyt jelentett az elmúlt évtizedekben. A tájátalakítások (folyószabályozások, lecsapolások) következtében folyamatosan elveszítették korábbi hagyományos vonuló-, telelő- és táplálkozóteríileteiket, állandó, sokszor átgondolatlan vadászati nyomásnak voltak, vannak kitéve. A negatív hatások mellett természetesen pozitív, a korábbiakat kompenzáló fejleményeknek is tanúi lehettünk. Halastavak létesültek szerte az országban, amelyek közül a nagyobb kiterjedésűek kellően biztonságos éjszakázóhelvet nyújtanak számukra. A kibontakozó természetvédelem fontos területeken biztosította az élőhelyek fennmaradását, a nagyüzemi mezőgazdálkodás (főként a kukoricatermesztés) pedig a magas beltartalmi értékű táplálékot. A két ország tavaként ismert Fertő-tó és a Kisalföld mezőgazdasági területei együttesen tették lehetővé, hogy a Fertő-táj a Pannon régió egyik legfontosabb vadlúdvonuló helyévé váljék. A vizsgálati terület A Fertő-tó az északi szélesség 47°30'-38' és a keleti hosszúság 16°37'-40' koordinátákkal meghatározható földrajzi pozíciójában található. A tó vízfelülete 116 m-es Adria feletti vízállásnál 309 km

2, ebből 75 km

2-nyi tartozik Magyarországhoz. A magyar Fertő 66,2 km

2-e nádas, 8,8 km

2-e pedig sík víz, amiből az következik, hogy a magyar rész 88 %-át borítja nádas. A Fertő-tó Európa ötödik legnagyobb, egyúttal Eurázsia legnyugatibb szikes tava. A Fertő ingadozó vízállású sztyepptó, melynek korát 1800—9000 évre becsülik, átlagos vízmélysége 1 méter alatti, legmélyebb pontja 1,60 méter. Átlagos víztartalma 400 millió m

3. Az aljzaton a magyar oldalon mintegy 60 cm vastagságú laza iszap található. A magyar partvonal hossza 24,7 km. A Fertő-tó elsősorban éjszakázóhelye a vonuló, vagy telelő vadlibáknak. A madarak az éjszakát a síkvízen töltik, s napfelkeltével rövidebb-hosszabb távolságra kihúznak a tóról táplálkozni. Ujabban a Nemzeti Park által Mekszikópusztánál kialakított élőhelyrekonstrukció vonz jégmentes időszakban nagyobb pihenő, illetve táplálkozó vadlúdtömegeket. A Wetlands International (korábban IWRB) által alkalmazott élőhelytipológia szerint a vadludak által a Fertő-tó térségében használt habitatok az alábbiak: állandóan sós vizű tó (Q), nedves rétek (S), időszakos vizű sós tó (R), belvizes területek (4), gyepterületek, szántók. A Fertő-tó védelmi státusa időben az alábbiak szerint alakult. 1977: tájvédelmi körzet, 1979: bioszféra rezervátum — 12.500 ha, 1989: Ramsari-terület — 2.870 ha, 1990: nemzeti park — 12.541 ha (1994-től Fertő-Hanság Nemzeti Park). 399