Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Firbás Oszkár: Száz éves a Zettl-lőver

területről. Ilyenek a lucfenyők, simafenyők, nyírfák. A betelepült hársak, juharok, akácok néhány évtized múlva szintén erre a sorsra jutnak, bár fennáll a lehetősége annak, hogy természetes módon — szél, madarak, mókus, ember teijesztése útján — újból megjelenjenek. 7. A lőver jövőjéről A lőver rendkívüli értéket képvisel, ez üdülőövezetben pénzben ki sem fejezhető. A faállomány jelentősége messze túlnő azon az értéken, amelyet az ott található faegyedek akár botanikai, akár fatömegbeli pénzbeli értéke képvisel. Bizonyság ez a lőver arra, hogy a soproni polgárok már évszázadokkal ezelőtt is, megelőzve korukat, igen korszerűen gondolkodtak és gazdálkodtak. Elődeink messze előrelátó ténykedését nekünk késő utódoknak tisztelnünk kell. Kötelességünk megérteni szándékaikat és mindent elkövetni, hogy minél több hazai és külföldi természetszerető ember csodálhassa a ránkhagyományozott értékeket. A Zettl-villát a MATÁV átmentette a következő évszázadra. Csatorna, vízvezeték, központi fűtés, kívül-belül teljes felújítás biztosítja, hogy jó néhány évtizeden át kiemelkedő épülete lehessen a Felsőlővereknek. A park faállományában jelentős változások várhatók. Minden valószínűség szerint a mammutfenyők, a kaukázusi fenyők, a libanoni cédrus, a gyantáscédrusok átélik majd a következő évszázadot. Ugyancsak átélhetik a következő 100 évet a tiszafák, a páfrányfenyő, a bükkök, a tucatnyi kocsányos tölgy, a két szelídgesztenye, a három nagyobb méretű kőris és a vörösfenyők. A többi töltelékfa bizonyosan váltja majd egymást, lesznek új betelepülők is. Az lenne a célszerű, ha a park faállományának összetételét tudatosan irányítanák. Ebben az irányban tudomásom szerint jelentős lépések történtek már. Zettléknek nyilván az volt az eredeti szándékuk, hogy a Lőverekben létesítsenek egy olyan angolkertet, amelyben a főszerepet a különleges fenyők játsszák. Azért választottak többszáz évig élő fafajokat, hogy a kert hosszú időn keresztül fennmaradhasson. Ennek a szándéknak a fenntartása a jövőre nézve kötelességünk. A talaj megóvása és termőerejének fenntartása érdekében célszerű árnyéktűrő fafajok egyedeinek a bevitele — hársak, juharok, bükkök, tiszafák — és újra elősegíteni a borostyán fejlődését. Szerencsés dolognak vélem, hogy a terület a MATÁV tulajdonában van. Munkásokkal, középszintű vezetőkkel, a felsőbb vezetés néhány képviselőjével sikerült kapcsolatot találnom. Igen nagy megkönnyebbülésemre megnyilvánulásaik alapján szinte kivétel nélkül mindannyian a szívükön viselik ennek a nagyértékű kertnek a jövőjét. Ez a biztosíték arra, hogy a most már lényegesen kevesebb pénzt, de annál több törődést és érzelmi kötődést igénylő parkot és villát megóvó és fenntartó igy ekezet eléri a célját: A XIX. század végén telepített lőver, több évtizednyi hányódás és leromlás után újra teljesíthesse azt a feladatát, amelyet egy évszázada a Zettl család megálmodott és amelynek fontosságára közel fél évszázaddal ezelőtt hívta fel a figyelmemet Csatkai Endre. Rombolni könnyű, sokkal nehezebb alkotni, építeni. Az elmúlt évtizedek dühödt természet-rombolásai elől az elvadult park sűrűjében megbújt épületet és az igen nagy értékű faállományt sikerült átmenteni a jövőnek. Ez a kis öszeállítás talán jó lesz arra, hogy évtizedek,vagy netán egy évszázad múlva újra számbavehessék és összehasonlíthassák a lővert a XX. század végi 388