Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Papp István: Bajcsy-Zsilinszky Endre 12 napja Sopronkőhidán

életét és tevékenységét. Nein tért ki a lakására törő Gestapo-nyomozók elől, vezette a Felszabadító Bizottság tevékenységét, nem tudták megtörni a kegyetlen csendőrnyomozók, nem lépett le az erdőben veszteglő autóbuszból, határozottan elhárította a racionálisan mérlegelő főorvos kinyújtott segítő kezét. Kereste a halált? Nem hisszük! Mindazért, ami 1944. december 24-re mögötte volt — vállalta! Pedig rajongásig szeretett élni. politikai csatát vívni, meggyőződését, vélt vagy valódi igazát hirdetni. Sopronkőhidáról két levelező lapot írhatott feleségének: „Sorsomat viseld erősen, és ne felejtkezzél meg utolsó kívánságomról. Ha lehet, küldj karácsonyra egy apró karácsonyfát. De gyönyörű volna, ha ide jöhetnél karácsom'ra... De ezt ne is vedd komolyan, csak olyan hirtelen, meggondolatlan ötlet volt... ° 5. A felszabadulást követő napokban újjászerveződő demokratikus pártok és közigazgatási szenek szomorú hazafias kötelessége volt, hogy a nemzet nagy mártírjának megadják a végtisztességet és méltóképpen megörökítsék emlékét. A Soproni Nemzeti Bizottságba tömörült demokratikus pártokkal egyetértésben Hám Tibor, Sopron város és vármegye főispánja elrendelte a sopronkőhidai fegyház temetőjében elhantolt Bajcsy-Zsilinszky Endre holttestének exhumálását. 1945. április 21-én hivatalos bizottság szállt ki Sopronkőhidára és a sírt kibontva az exhumálás megejtése után (koporsó nélkül, jeltelen sírba hantolták el) a tetemet az evangélikus temetőbe szállították. Itt ment végbe a főispán jelenlétében (ő személyesen ismerte Bajcsy-Zsilinszky Endrét) az agnoszkálás. A főispáni jelentés tárgyilagosan rögzíti: „...kétségtelenül megállapítható, hog)' a holttest Bajcsy-Zsilinszky Endre személyével azonos, valamint, hogy az ítélet akasztás által hajtatott végre. Bajcsy-Zsilinszky fogságának körülményeiről, valamint kivégzéséről az összes fellelhető szemtanú jegyzőkönyvei alapján megállapítottuk a tényállást. A miniszterelnökséghez felírtam. Bajcsy-Zsilinszky Endre ünnepélyes hazaszállítására intézkedéseket kérek, valamint értesítést annak időpontja felől."

2^ Ugyanezen a napon Sopronba érkezett Bajcsy-Zsilinszky Endréné, akit Bárdosi Jenő evangélikus lelkész kísért el Sopronkőhidára, majd április 22-én a főispán kíséretében felkereste férje koporsóját az evangélikus temető ravatalozójában: „A nemzeti lobogóval letakart és virágokkal borított sírnál, melynél a város rendőrsége állott díszőrséget, hosszasan időzött és búcsúzott el a magyar szabadságharc nagy halottjától."

2

8 Elsőként Sopron város örökítette meg a nagy halott emlékét. A Soproni Nemzeti Bizottság 1945. április 24-én elhatározta, hogy „... a rosszemlékű Gömbös Gyula nevét viselő soproni utcát Bajcsy-Zsilinszky Endre útnak nevezze el a város."

2^ Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Bajcsy-Zsilinszky Endrét a magyar nemzet halottjának nyilvánította, gondoskodott méltó búcsúztatásáról, temetéséről és emléke megörökítéséről. Erdemeit az Ideiglenes Nemzetgyűlés törvénybe iktatta, post mortem nemzetvédelmi miniszterré nevezte ki és vezérezredessé léptette elő. Sopron város közönsége 1945. május 26-án búcsúzott a nagy halottól. A városházán felravatalozott koporsót Budapestre szállították. Az országos búcsúztatásra május 27-én Bajcsy-Zsilinszky Endréné: Az utolsó karácsony. In: György István: Soha többé! Bp. 1963. 24. o. 2

7 Soproni Levéltár Főispáni iratok 10/1945. ein. és 1668/1945. Új Sopron, 1945. április 25. Bajcsy-Zsilinszky Endréné kíséretében voltak Borulin szovjet követségi tanácsos és Gindela István százados. Borulin 1944-től a Szövetséges Ellenőrző Bizottság politikai tanácsadója volt. Soproni Levéltár Főispáni iratok 1668/1945. 356