Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Papp István: Bajcsy-Zsilinszky Endre 12 napja Sopronkőhidán
a.) A letartóztatottakat kísérő őrség legyen bármilyen jóindulatú is, felső parancsot teljesít, s ezért fejével felel. b.) Bajcsy-Zsilinszky Endrét — noha erős testalkatú ember volt — igen megviselte a Margit körúton töltött húsz nap. ezt tetézte az első (ti. 1944 március 19-én) letartóztatáskor kapott váll- és haslövés. Felesége megemlíti, hogy ezekben a hónapokban tizennyolc kilót lefogyott. Érthető, hogy a Sopronkőhidára történő átszállítás idején nehezen tudott járni, fizikailag legyengült állapotban volt. 1944. december 11-én — utolsó találkozásuk napján — feleségének elmondta, hogy Radó csendőrszázados legényei kegyetlenebbek voltak a Gestapo nyomozóinál. Valószínűsíthető, hogy ilyen állapotban nem lehet csak úgy egyszerűen lelépni az autóbuszról és eltűnni az erdőben. c.) Általánosan ismert Bajcsy-Zsilinszky Endre személyes bátorsága, hajthatatlan jelleme, erkölcsi-politikai következetessége. Több mint valószínű, hogy még a szökés gondolata sem fordult meg fejében. A szabadság visszaszerzésének ez a módja szöges ellentétben állt jellemével, egyéniségével. Ezt az önmagával szemben felállított és vállalt kegyetlen mércét Kiss János^ altábornagy és tiszttársai kivégzése után természetesnek ítélte és bátran vállalta. ^ A Margit körúti fegyházból érkező fogolyszállítmány elhelyezéséről hiteles forrás tudósít. Németh Gyula országos fegyintézeti őrparancsnok vallomásáról 1945. május 4én jegyzőkönyv készült Sopronban, a Főispáni Hivatalban. Ebből kiderül, hogy BajcsyZsilinszky Endrét és társait a fegyházépület külön erre a célra kiürített szárnyában helyezték el, s őrzésüket is katonai (nem fegyintézeti) őrség látta el. Idézzük a jegyzőkönyv néhány mondatát: „1944. évi december 13-án éjjel érkezett meg BajcsyZsilinszky Endre egy személyszállító autóbusszal, amelyikkel a védőőrizeteseket és a politikai foglyokat hozták Budapestről. Engem hajnalban felvertek álmomból, hogy mint őrségparancsnok biztosítsak helyet a fogolyszállítmánynak. A foglyokat én át nem vettem, a bíróságnak átadott szárnyban történő elhelyezésnél működtem közre, majd pedig én eljöttem onnan és nekem többé semmi közöm nem volt a beszállítottakkal. Az őrség nein az én parancsnokságom alatt volt, ez külön katonai, hadbírósági őrség volt. Hain Péter detektív csoportvezető aláírása szerepelt a beutaló aktán. Bajcsy-Zsilinszky Endre külön cellában lett elhelyezve. A belső dolgokról nem tudok."^ A Sopronkőhidán töltött napok eseményeiről alig vannak adataink. A nyilas katonai szervek a fegyházat teljesen elzárták a külvilágtól, a magyar őrségen kívül állandóan SS-biztosító őrség volt jelen, az ott történtekről a polgári és rendőri közigazgatás felelős vezetőit nem tájékoztatták. Markos György és Almásy Pál naplói 1 T Személyes bátorságára és reálpolitikai érzékére jellemző az 1944. februárjában Kállay Miklós miniszterelnökhöz írt nyílt levél befejező megállapítása: „...vállalom a további küzdelmet a magyar alkotmányosságért, a német—^nagyar sorsközösség történelmi hazugságára épített külpolitika csődtömege ellen... A magam személyével semmi gondom. Ha Quisling-kormány jön és még élek, fegyvert fogok ellene." (BajcsyZsilinszky dokumentumok. Közli: Rozsnyói Ágnes Századok, 1965. 203.) Sávoly Mária: így élt BajcsyZsilinszky Endre. Bp. 1986. Móra 212—217. o. — A szerző idézi végrendeletének több részletét és leírja sikertelen öngyilkossági kísérletét. A Margit körúti fegyház és Sopronkőhida között megtett útról Almásy Pál határozottan leszögezi: „Hiába volt minden rábeszélés, könyörgés, meggyőzés, Bajcsy-Zsilinszky ekkor már elhatározta, hogy mártírhalálával áldoz az igaz ügynek." .Almásy Pál: Sopronkőhidai napló 1944—1945. Bp. 1984. 41. o. Magvető Kiadó. Soproni Le vélt ái' Polgármesteri iratok 93/1945. A jegyzőkönyv részletének fénymásolatát lásd: Kortársak Bajcsy-Zsilinszky Endréről c. kötetben. Megjegyezzük, hogy 1944. november 24-én Sopronkőhidán 516 szigorított dologházas elítéltet adtak át a németeknek hadimunkára, ugyanis a Margit körúti fegyház már eltervezett kiürítése miatt szükség volt a helyre. (Almásy: i. m. 9. és 23. o.) 352
