Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Papp István: Bajcsy-Zsilinszky Endre 12 napja Sopronkőhidán

Papp István Bajcsy-Zsilinszky Endre 12 napja Sopronkőhidán 1944. december 12-én éjfél körül — több mint 24 órás út után — gördült be a Bajcsy-Zsilinszky Endrét szállító autóbusz a sopronkőhidai fegyintézet udvarára, ahol az 58 éves politikus mindössze 12 napot „töltött". Őszülő fejjel, a nyilas csendőrnyomozók brutális kínzásai következtében meggyötört testtel lépett ki az autóbuszból. Világosan látta további sorsát és azt tudatosan vállalta: „Az özönvíz közelget, tisztán hallom félelmetes moraját... akkor kezdek igazán nyugodt lenni, amikor másoknak a térdei reszketnek... a magam személyében a végsőkig vállalom a rám háruló felelősséget mindenkivel és minden elképzelhető erőtényezővel, veszedelemmel szemben" — írta a háborús katasztrófa éveiben. * E rendhagyó és kanyargós politikai pálya itt Sopronkőhidán ért véget. Minő véletlen egybeesés: élete utolsó 12 napjának színhelye — a Sopronkőhidán 1886-ban létesített, országos fegyintézet — hősünkkel egyidősA végkifejlet leírása előtt néhány mondatban vázoljuk fel az életutat, a fordulópontokat: 1. Bajcsy-Zsilinszky Endre 1886. június 6-án született Szarvason. Édesapja tanár, földbirtokos. Indulását és életének első szakaszát osztály helyzete határozta meg. Kolozsvárott, Lipcsében és Heidelbergben végezte jogi és történelmi tanulmányait. Az első világháborúban huszártisztként vett részt. 1918 őszén az ellenforradalom oldalán bekapcsolódott a politikai életbe, fajvédő nacionalista eszmék hirdetője. Az 1930-as években változás indult meg világnézetében, csatlakozott a liberális ellenzékhez, majd belépett a Független Kisgazdapártba. Tekintélyes publicista, népszerű szónok, parlamenti képviselő, a parlamenti ellenzék egyik vezéralakja. A második világháború kitörése után határozottan fellépett a Hitler-barát háborús politika ellen, a parlament szószékéről figyelmeztette a Bárdossy-kormányt Magyarország hadbalépésének törvénytelenségére és várható következményeire. 1942ben tagja lett a Magyar Történelmi Emlékbizottságnak, tiltakozott a Délvidéken elkövetett vérengzések miatt, tanúként jelent meg Schönherz Zoltán perében. 1944. februárjában levélben figyelmeztette Kállay Miklós miniszterelnököt a készülő német megszállásra. 1944. március 19-én, hazánk német megszállásának napján Bajcsy-Zsilinszky Endrét az elsők között tartóztatta le a Gestapo. 1944. október 15-én, Horthy kormányzó kudarcot vallott kiugrási kísérletének napján rövid időre visszanyerte szabadságát.-"' Kapcsolatot keresett és talált a Magyar Fronttal, amely egyesítette az illegalitásba kényszerített demokratikus erőket és szervezte a fegyveres harcot a megszállók és hazai cinkosaik ellen. A Magyar Front pártjai 1944. november 9-én létrehozták a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító 1 Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky írások tőle és róla. Bp. 1986. Kossuth 27, 53. o. ~ A fegyintézet történetéről lásd Németh Gyula: Részletek a sopronkőhidai fegyház történetéből (Soproni Szemle, 1980. 1—2—3. sz.)) A német rendőri szervek a következő személyeket adták át a magyar hatóságnak: Bajcsy-Zsilinszky Endrét, Baranyai Lipótot, Laky Dezsőt, Makkai Jánost, Nagy Ferencet és Tildy Zoltánt. Nevezettek a gyűjtőfogházból 1944. október 15-én reggel szabadultak. V. ö. Megfigyelés alatt... Dokumentumok a horthysta titkosrendőrség működéséből 1920—1944. Szerk.: Beránné Nemes Éva és Hollós Ervin. Akadémiai Kiadó, 1977. 437—438.0. 349