Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Askercz Éva: A Storno család műgyűjteménye

Id. Storno Ferenc főleg Sopronban vásárolt tárgyai, a bútorok, órák, és edények azt mutatják, hogy ízlésére a polgári tárgyak szeretete volt jellemző, hogy a látókörében lévő tárgyak közül azokat választotta ki, amelyek valamiképpen magukon viselik az egykori kézművesek ügyességét, mesterségbeli tudását. Egyfajta rusztikusság iránti vonzalom is megmutatkozik vásárolt tárgyaiban, legyenek azok bútorok, ón- és fémeszközök, vasrácsok, céhkancsók, vagy képek, metszetek. Az egyéni ízlésen és iparos múlton túl ebben azt a tanulságot is felfedezhetjük, amit a Gewerbe Kunstblatt tárgytervezőjeként sajátított el.

2 Ez a lap a régi iparosok tudásának, régi technikák újraélesztésének és megbecsülésének szándékával a kora kézműveseit kívánta buzdítani, mesterségük magasszintű művelésére inteni. A tervek, melyeket Storno neves bécsi építészek társaságában főleg gotizáló stílusban publikált e lapban, nyilvánvalóan még tudatosabban fordították a jó iparos, kézműves munkák felé. Nem nevezhető egyébként a szó szoros értelmében vett gyűjtőnek, hiszen soha nem törekedett egy-egy terület, műfaj, vagy korszak teljeskörű gyűjtésére, sohasem gyűjtött tárgycsoportokat sein. Az is jellemző rá, hogy sohasem vásárolt kifejezetten elsőrangú műtárgyakat, drágaságokat. Ez a magatartás az elmondottakon túl azzal is magyarázható, hogy vásárlásai a kezdetekben az egzisztenciája megteremtése, saját lakása berendezése érdekében történtek, és csak később, amikor foglalkozásává lett a régi dolgok számbavétele és helyreállítása, kezdett el a szükségesen túl is gyűjteni, megőrizni. Ekkor kerültek be lakásába azok a tárgyak, amelyek miatt később a szakemberek szemében „rossz hírbe keveredett". Olyan, eredeti helyükről és funkcióikból kiszakadt, olykor templomokból származó régiségek, amelyeket másodlagos szerepben, vagy átalakítva helyezett el lakásában. Ilyenek azok a XVII. századi körmöcbányai templomi pad-előlapok, amelyekből ebédlőjében lambéria, műtermében mellvédfal lett, vagy a soproni Szt. György-templom faragott padoldalai, amelyek ebédlője ajtókereteként éltek tovább. Ugyancsak így, másodlagosan felhasználva, átalakítva találunk lakásában régi képkereteket, oltár-oszlopokat is, többek között szalonjának ajtókeretei is részben a Szt. Mihály-templom elbontott oltárainak oszlopait felhasználva készültek. A körmöcbányai templomi padokat az enyészettől mentette meg, a tűzifaként áruló ottani sekrestyéstől megvásárolva. A Szt. Mihály-templom oszlopaihoz a parókus jóvoltából jutott. Találunk a gyűjteményben olyan szekrényeket is, melyeket XVII. századi templomi padrészlet befoglalásával készített, stílusban e részlethez igazítva annak díszeit. Ugyanígy járt el annak az asztalnak tervezésekor is, amelynek lapját egy helyrehozhatatlanul rossz barokk ruhásszekrény ajtajaiból készítette. Miközben a legtöbb tárgyat érintetlenül őrzi meg, nem idegenkedik attól, hogy másokat gond nélkül átalakítson, újrahasznosítson, az eredetitől teljesen különböző funkcióban élesszen újra. Ez az eljárás azonban nemcsak az ő számlájára irandó, hanem a korszellemére is. A múltszázad 40-es, 50-es éveinek historizmusa e tekintetben igen megengedő volt. A kastélyok berendezésében is találunk eredeti, vagy az eredeti részleteket befoglaló, ahhoz igazodó tárgyakat, főleg bútorokat épp úgy, mint utánérzéseket. Ez a fajta romantikus historizmus gyakran élt azzal a fogással, hogy a biedermeier bútorokat, és tárgyakat gotizáló díszekkel öltöztetve alakította régiessé.

3 Storno 50-es években készített tárgyiervei is e szellemben fogantak, nem volt tehát idegen tőle ez az eljárás. A lakásában található 7 A Gewerbe Kunstblatt két évfolyama 1859. és 1862-ben jelent meg. Storno itt publikált terveihez lásd: Askercz E.: Id. Storno Ferenc bécsi megrendelésre készült historizáló tárgytervei (1850—70). In: Airabona 34. sz. 1995. 99—158. 3 Vö. Himmelheber G.: Klassizismus, Historismus, Jugendstyl. In: Kreisel H.: Die Kunst des deutschen Möbels Bd. III. München 1981. 320