Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Gömöri János: Fertőrákos Árpád-kori temploma

említett — fertőrákosi templom javára évi 9 fonttal van megterhelve. 1510-ben a mai helyén említik a templomot a Kristóf féle malom eladása kapcsán, 1514-ben pedig a rákosi templom tetőzetének javítására 2000 db. cserepet rendeltek Sopron városától

9. 1592-ben Drexler Mihály, majd Asel János soproni tanácsos végrendeletében hagyott 10 magyar tallért, illetve 2 forintot a rákosi templomra, amelynek az 1596. évi urbárium

1

0 szerint Szent Miklós volt a védőszentje. A későbbiekben a ruszti esperesi kerület — ahová Rákos tartozott — 1641, 1651, 1659, 1663, 1674, 1885. és 1713. évi egyházlátogatási jegyzőkönyveiben alkalmanként alaposan leírták a rákosi templomot és berendezését

1

1. A legnagyobb változásról az 1663. évi jegyzőkönyv számol be, amely szerint Széchényi György püspök az előző évben „a régi templomot nagyrészben leromboltatta és alapköveire újjáépíttette ..." A ma álló, részben barokk, részben későbarokk fertőrákosi plébániatemplomot Krisztus menybemenetelének tiszteletére szentelték. Építészeti részleteiben — a torony vaskos tömbjétől eltekintve — eddig semmi nyomát nem lehetett felfedezni a korábbi templom maradványainak. Ez a helyzet változott meg 1992-ben, amikor megkezdődött a templom padlóburkolatának cseréje. 1992. április 25-én Szekeres János kanonok, esperes, soproni városplébános és H. Vladár Ágnes építészmérnök, tervező telefonon értesítették a Soproni Múzeumot a szintsüllyesztés alkalmával talált régi alapfalakról. Április 27-én megvizsgáltuk a falmaradványokat, és a társadalmi munkában ott dolgozó három fertőrákosi férfi segítségével megkezdtük a korábbi templom részleteinek kibontását a feltöltésként elterített épülettörmelék alól. A rákövetkező két hétben — a soproni ásatások szüneteiben — feltártuk az Árpád-kori templom minden megmaradt lényeges részletét. Az alábbiakban a régi templom régészeti kutatásáról számolok be, a ma álló templom történetével és művészettörténeti értékeivel

1

2 — a megszabott terjedelmi határok miatt — nem foglalkozom. A feltárt korábbi templom alapfalait — a mai templom padlóburkolatára vetítve — a helyszínen tekinthetik meg az érdeklődők. A templom falai A régi templom 73—74 cm vastag falai közvetlenül a barokk kori padlóburkolat alatt tűntek elő. A templom egyhajós, 485 cm széles és D-en 12,30 m, É-on 12,60 m hosszú. Az építéshez világosszürke színű habarcsba rakott, lapos gneisz köveket használtak. Sopron XIV. sz.-i városfalát nagyrészt szintén ebből a kőtípusból építették, de jellemző építőanyag volt a kristályos paláknak ez az ú.n. „Várisi gneisz" típusa már Scarbantia fórumának II. századi építkezéseinél is

1

3. A hajó É-i és D-i falát 5—5 lizéna, fali pillér tagolta (1. kép É 1—5, D 1—5). Q Bán János í.m. 66. o. 1

0 Bossányi .Árpád: Fertőrákos a XVI. században. Soproni Hírlap 1929. III. 31.8. 1

1 Bán János i. m. 67—76. Minden látogatási jegyzőkönyv megállapította, hogy a templomnak Szent Miklós a védőszentje, a búcsút így december 6-án tartották. 1

2 Erre vonatkozóan további adatokat és részletesebb értékeléseket közöltek a fent idézett és alább idézendő dolgozatokban: Bán, Bossányi, Csatkai, Nemes. 1

3 Iváncsics Jenő: Római kori építészeti kőanyag vizsgálata a Sopron Szt. György u .2. sz. alatti ásatásból. Iparrégészet II. Veszprém 1984. 52. o. Sopron DNy-i hegyvidékén, a Váris környékén, a Daloshegy K-i oldalában bukkannak ilyen kövek a felszínre. Bányászat nyomai a Vashegy—

Gloriette és a Sáncheg},' lábánál figyelhetők meg. 28