Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Horváth Zoltán: Sopron szabad királyi város téglaégetője (1830-1893)
A téglaégető kemence „házi gondviselését" 1834. november 12-én hat évre engedélyezte a M. Kir. Udvari Kamara, noha a XVIII. század vége óta a város jövedelem-forrásainak bérbeadását írta elő. Friedrich István és Wigand Károly Frigyes 1842-ben ajánlatot tett a téglaégető bérbe vételére. A választott község azonban 1842. január 5-én ismét határozatot hozott a téglaégető további „házi kezelés"-ben tartásáról. Célul tűzte ki: a magántéglaégetők monopóliumának megszüntetését, jobb minőségű tégla előállítását és a tűzbiztos tetőfedő anyag rendelkezésre bocsátását. 1 1 E határozat intenciói szerint készült el 1842. március 4-én a M. Kir. Udvari Kamarához intézett tanácsi folyamodás, amelyben már határozatlan időre kérték a téglaégető kemence „házi kezelésben" való üzemeltetését. Indoklás, hogy a téglagyártás évenként 1696 pft jövedelmet hozott, megelőzőleg a haszonbérlő évente csupán 211 pflt-ot fizetett. A pénzbeli nyereség „itten csak alrendű törekvés", a magasabb cél: a város közbiztonsága, sőt csinosítása, ami sokkal nagyobb haszon, mert a közjóra áradott és folyvást árad. A tűzvész ellen legsikeresebb biztosítás a cserepes házfedelekben „található". Hivatkoztak arra is, hogy az új házak cserepeztetését legfelsőbb helyen megerősített városi szabályrendelet írja elő. Elegendő jóminőségű és olcsó cserépzsindely- és téglakészletről gondoskodnak. Következésképpen többen nemcsak az új épületek fedelét cserepezték, hanem az olcsón kapott cseréppel és téglával házukról lecserélték a jó karban lévő fazsindelyt is. A közeli múltban Harkán, Kelénpatakon és Somfalván történt tűzesetek után a házakat cserépzsindellyel fedték. Az olcsó cserép és tégla a város épületeinek karbantartására is előnyös. A házikezelés úgyszólván semmibe sem kerül, zárták le érvelésüket. A kamara azonban „a házikezelést" meghatározatlan időre nem engedélyezte, csupán hat évre. 1 2 Az önkormányzat azonban „a cseréptetejű város" megvalósításához makacsul ragaszkodott. A választott község ülésében 1842. augusztus 10-én a helybeliek részére a tetőcserép 1000 darabonkénti eladását 5 vft-tal olcsóbb árban határozta meg, mint a vidékiekét. 1 3 Továbbá a téglaégető területén 1839-ben felhalmozódott nagymennyiségű tetőcserepet önköltségen adta el „a nem polgároknak" (a lakóknak), akik hajlandók voltak házukat tetőcseréppel átfedni. 1 4 Ezer darab cserép ára csere esetén 1828-ban 23 vft, a falazótégláé 17 vft volt. Kagler Károly részére, a 156. (Újteleki u. 15.) sz. házának építésekor 2800 db tetőcserepet és 50Ó0 db téglát 64 vft 24 krajcár, illetve 85 vft értékben utalványoztak. A 149 vft 24 krajcárt a tanács fizette ki a közjövedelmi pénztárból. 1^ Később, 1846-ban úgy rendelkezett, hogy azok, akik „a veszedelemnek inkább kitett házaikat becserepeztetni készek", ingyen kapják a téglát és a tetőcserepet, mert „a becserepeztetés költségeiben a tégla és a cserép ára a kevesebb részt teszi", ugyanakkor az a városnak „csekély áldozat, viszont a magánosoknak ösztönzést adhat". Továbbá megtiltották a leégett házak tulajdonosainak és az új építkezőknek, hogy fazsindellyel fedjék be épületeiket. 1 6 A választott község tagjai, a fentebb említett három célkitűzésnek a gyakorlati életben való érvényre juttatása miatt, 1845-ben, az új építési technika alkalmazása mellett voksoltak, amikor a harmadik égetőkemencét az ún. légakna (Luftbrand) rendszerben építtették meg 1 7. (4—5. kép) 1 1 Uo. Gemeinde protocollum. 1842. január 5. J- Uo. Fase. XXV. Nr. 6581 és Tanácsi jkv. 1842. márc. 4. 1 3 Gemeinde prot. 1842. augusztus 10. 108. 1 4 Uo. 1839. 188. ^ Uo. Tan. jkv. 1848. május 20. 1 6 Uo. APOe. Fasc. 24. Nr. 3024. - 1846. október 5. 1 7 Uo. Gemeinde Prot. 1845. augusztus 27. - 117/5. 282
