Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Környei Attila: Adatok Széchenyi István szerepléséhez a soproni megyegyűléseken

fontosabb Tárgynak első elöl adója volt; minémü nagy ajánlásokat tett légyen; az Ország Gyűlésén lévő Követeinknek Tudóséttásából értésünkre adattatván, köz öröm érzés lepte meg sziveinket; méltán ditsekedhetvén azzal, hogy Nagyságod, kinek az Hazánk boldogulására törekedett Nagy Elei Magokat az egész Nemzet előtt elfelejthetetlenné tették; a' mi Kebelimkbül vette légyen szármozását, 's midőn Nagyságodat arra kérnénk, hogy ebbéli tiszta Magyar Szivünkbűi eredett és örök áldást magában foglaló leg forróbb érzéseink kijelentését Nagy Lelkű Hazafiuságához illő szívességgel venni méltóztassék, magunkat szives hajlandóságiban ajánlván különös Tisztelettel maradunk Költt Sopronban Martius Harmintz Egyedik Napján, Ezer Nyoltz Száz Húszon Hatodik Esztendőben tartatott Köz Gyülésünkbűl. Nagvságodnak kész köteles Szolgái Sopron Megyének közönsége. A gróf válasza: Tekéntetes Karok, és Rendek! Hozzám botsájtott hazafiúi leveleket a' Tekéntetes Karoknak, és Rendeknek, nagy örömérzéssel fogadtam. Hogy ha a' Tek. Karok, és Rendek olly barátsággal vannak hozzám, hogy aztat meg nem vetik, hogy közülök származtam, én is részemről azzal szivessen ditsekszem, hogy engemet magok polgár-atyafiaik közé számlálnak; — a'mi pedig azt a' meg ditsérést illeti, mellyel a' Tek. Karok és Rendek engemet meg tisztelni méltóztattak, — arra tsak fájdalmas szívvel aztat felelhetem, hogy bár adná az Isten, hogy olly tselekedetek, mellyek nem többek, mint egy Hazafinak leg szorossabb kötelességei, ollyan mindennapiakká válnának, hogy azoknak mivelése semmi ditséretet, ellenben pedig elmulasztása megvetést, és gyalázatot aratna. — Hallottam valaha egy közmondást, a'melly így szoll; „nints ollyan hosszú éjjel, hogy utoljára meg ne virradna. " —Abban a reménységben, hogy Magyar Országnak hajnala fog valaha hasadni, —én magamra nézve addig-is azon fogok lenni, hogy a' Tek. Karoknak, és Rendeknek, 's minden jó Hazafiaimnak meg betsülését meg érdemellem, mellyet eddig meg érdemelni kevés tehetségemben nem volt. — Ki egyébaránt betses szívességekbe, és barátságokba ajánlott igaz tisztelettel maradok A 'Tekéntetes Karoknak és Rendeknek igaz köteles szolgája Gróf Széchenyi István * * * 277