Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Domonkos Ottó: Népi grafikák

maradtak le e gyakorlat mögött, hiszen önálló céheik egyenrangúnak tekintették magukat a városi céhekkel, amit külsőségekkel is bizonyítani kívántak. Kiváló példa erre a Verebélyi Kincső által a csornai vegyes céh mesterkönyvéből ill. jegyzőkönyvéből közölt címoldalak fotója.

1

7 Természetes dolog, hogy az eredeti előkép többszöri, másolatról készült másolásai minőségi romlást eredményeznek, azonban kétségtelennek tarthatjuk, hogy a téma képi és gondolati lényege átmegy szűkebb-tágabb közösségek tudatába. Kiváló példáját láthattuk ennek a folyamatnak a szlovéniai inéhkaptárak festett előlapjainak kiállításán Bécsben a Néprajzi Múzeumban. A XIX. század első felében induló népi festés felvirágzása a század közepén, majd másodvirágzása a XIX—XX. század fordulója táján mindazokat a témákat felöleli, amelyek korábban már a bibliai jelenetekből, nyomdai előképekből, a népi szatíra köréből, stb. írott vagy ábrázolt példáiból már ismertek voltak. így megtaláljuk köztük a „vadász temetése", az „Ádám és Éva" jelenetet stb. A katalógusban számos ábrázolás előképével is megismerkedhetünk.

1

8 A bemutatott néhány példa azt bizonyítja, hogy a népi grafika terén gazdag anyaggal számolhatunk a továbbiakban. A nyugatmagyarországi, burgenlandi múzeumok és levéltárak, magángyűjtemények, egyházi tulajdonú példányok egy közös katalógusba volnának összegyűjtendők, feldolgozandók és közös kiállításon bemutatandók. De arra is van még remény, hogy helyszíni gyűjtések során találhatunk ilyen példányokat. Az előképek kutatását fontosnak tartjuk, hiszen ezen keresztül a városi, egyházi kultúra, a nyomdai termékek szélesebb körű elterjedtségét, a másolást végző személyek, iskolázott és iskolázatlan egyéniségeit ismerhetjük meg, sőt a felekezeti különbségek és a nemzetiségi jellegzetességek is felszínre kerülhetnek. A művészettörténet területén egyik nagymestere volt az előképek kutatásának Csatkai Endre, akitől magam is indítást kaptam az ilyen jellegű munkához. 11 Verebélyi K.: I. m. 299. „Házi áldás" —Soproni Múzeum. Népr. 56.402.1 Nemes-Csó. Zöld alapon arany betűkkel a következő vers: Meinem Gott allein gefallen, Meiner Obrigkeit getreu, tief in Demuth gegen allen. Und vor keinem Menschen Scheu, Leben wie sich will gebühren, Will ich stets im Schilde fuhren.— Ende gut: Alles gut. .'Mies gut, wan's Ende gut, Hilf mir Jesu durch dein Blut, Dass ich wohl im Tode schusse, und nicht in der Höllen büsse. —Anno 1756.— A. A. Scul. Nemes-Csóini. Profilált barna keretben: H: 54 cm, Sz: 39 cm. Ajándékozó Steiner Mihály szabó, 1911. II. 8. Gorazd Makarovic: Malereien an Stirnbrette, der Bienenstöcke. In: Der Mensch und die Biene (Herausg. Klaus Beitl) Veröffentlichungen des Österreichischen Museums für Volkskunde. Band. XXIV. Ljubljana und Wien 1989. 83—115. 260