Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Dávidházy István: A soproni posztósok céhének festőműhelyei

A Lackner-majorban egyébként a céh megalakulásától kezdve szinte folyamatosan béreltek szobákat a posztósok. A számadáskönyvek szerint 1688-tól 1733-ig a bérbeadott 22 szoba közül 8-9-nek posztós volt a bérlője. Miután közülük többről tudjuk, hog}' ház vagy házrésztulajdonosok is voltak, azt kell feltételeznünk, azért béreltek a festőműhely mellett szobát, hogy a korabeli hosszantartó festési műveletek

4 alatt maguk, vagy legényeik a közelben lehessenek. 2. kép. Festöde, alaprajz. Hild Nándor A Lackner majori festőműhely megszűnése után hosszabb ideig nem ismerünk közös festődére vonatkozó adatot, viszont abból, hogy 1738-ban egyszerre öt posztósmester vett a városi téglaégetőtől kisebb mennyiségű téglát, arra következtethetünk, hogy ezeket a téglákat saját telken felállított festőkádak falazásához használták fel. Ezek a berendezések csak a laza gyapjú színezésére lehettek alkalmasak, mert a posztóscéh egy 1802-ben kelt felségfolyamodványában

5 a következőket olvashatjuk: „...helyi hatóságunk előtt ismert, hogy mi már 1775. óta nagyobb mennyiségű és különböző szép színű (tehát végben színezett, a szerző megjegyzése) finom posztót állítunk elő...". A folyamodványból az is kiderül, hogy a városkapitány egyidejű vizsgálata szerint a posztósmestereknél összeírt 590 vég posztó 4 Dávidházy István: Indigócsáva elkészítési módja a gyapjúkézművesipar korában. Magyar Textiltechnika, 1954,332. 5 Felségfolyamodvány Reith József fonólegény céhfelvételi ügyében, Fogalmazvány, 1802, a szerző birtokában. 245