Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Winkler Gábor: A „forradalmi építészet" képviselői az Esterházy család szolgálatában
el, ebből és a gömbfelületre festett csillagokból egyértelműen kiderül, hogy e törekvés célja a világmindenség — univerzum — építészeti eszközökkel történő ábrázolása volt 2 8. Nyilvánvaló, hogy hasonló céllal helyezte a soproni városháza előterének központjába Stampf e — korára annyira jellemző — motívumot. A hatalmas, sík mennyezettel lefedett dísztermet a „kilencosztású" földszinti előcsarnok felett kívánta kialakítani az építész. A második tervben Stampf egyetlen, hatalmas udvar köré csoportosította a városháza helyiségeit: a megnövekedett építési telek szabályos, szimmetrikus elrendezést tett lehetővé. (4. kép) Maga az előcsarnok elrendezése még nagyvonalúbbá és áttekinthetőbbé vált. Stampf megtartotta a kilencosztású alaprajzot, központjában a nagymérvű gömblefedéssel: a hatalmas téglapillérek látvánvát azonban falifülkékkel könnyítette. (5. kép) A „T" alaprajzú belső udvar három oldalára egy-egy lépcsőházat tervezett, ezek lezárására markáns üvegfalas-téglapilléres homlokzatot akart kialakítani. A díszburkolat középpontjába díszkutat rajzolt. „Igazságosság" (Gerechtigkeit) — olvashatjuk a szobor oldalán: az elképzelés meghökkentő és kegyetlen: a kardot tartó férfi kezében levágott fej: a díszkút vize az áldozat nyakából csorog. Az ilyesfajta ábrázolások azonban korántsem voltak idegenek a francia forradalom korának divatjától 2 9. (6. kép) Stampf homlokzattal kapcsolatos javaslatai is sokat fejlődtek. Első tervén a földszint és a főemelet közé jelentéktelen „párkányemeletet" illesztett. A Háromház utca felé szerény, hosszú homlokzatot tervezett egyforma nyílások monoton sorával, alig észrevehető, széles középrizalittal. A Fő téri homlokzat hangsúlyos középrizalitját második tervén is megtartotta, hasonlóan a földszinti bejáratok felfelé szűkülő, görögös bejárati formáját. A középszárnyat azonban magas attikával toldotta meg: a főtömeg megjelenése ezzel toronyszerűvé vált és geometrikus hatása növekedett. A homlokzat egészét erőteljesebbé formálta: a földszint széles, rusztikus pillérei és az emelet ablakainak súlyos kőszegése — hasonlóan a kor francia és német példáihoz — a város és polgárának hatalmát és erejét szimbolizálják 3 0. Ezt a fajta öntudatos megformálást a helyi mesterek. Hild Vencel és Hild Ferdinánd, tervein hiába keressük: az ő javaslataik homlokzati kialakítása egyértelműen a korabeli bérházak szerényebb megjelenését tekinti a tervezés kiindulásának 3 1. A soproni színház elhelyezésével kapcsolatban ugyancsak lassan alakult ki a végleges megoldás. Stampf az első két szóbakerült helyszínre készített terveket. Mint ismert, a soproni városatyák előbb arra gondoltak, hogy az új kőszínházat a meglévő Kaszinó (Petőfi tér 3. szám) és a várfal közötti szűk területen építik fel; amikor e megoldás lehetetlenségét felismerték, a Kaszinó bontására gondoltak: helyén színháztermet is magában foglaló „vigadót" képzeltek el. mely a várfal előtti, zártsorú beépítés részeként épült volna fel. Végül — nagyon helyesen — a színházat a várárok területén, a Belváros és az Újteleki külvárost határoló házsorok között építették fel: utóbbi helyszínre azonban Stamf már nem készített tervet. 00 " Jacques A.—Mauilleseaux, J. — P.: i. m.: 85. o. és hátsó címlap. 2 9 U. o.: 62. o., 63. o. 3 0 U. o.: 24. o„ 80. o. : Würzburg, börtönépület 1811. 3 1 Tompos E.: i. m.: 14—15. kép. A képaláírásokon tévesen Stampf Ferenc „második" tervének jelzi a szerző Hild Ferdinánd tervsorozatát. 238
