Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Póczy Klára: Scarbantia önkormányzatának tevékenységéről
Összegezve az adatokat, a felsorolt nagyszabású építkezések mindegyikére az I—II. századok fordulóján került sor. Közelebbről Traianus császárságának két évtizede alatt folyt a munkák legnagyobb része, jóformán egy szerre bontották le a település korábbi, szerényebb épületeit, hogy helyet adjanak a „római típusú" insula-rendszernek. Ekkor mérték ki a háztömböket, tűzték ki az utcák vonalát, s készítettek el több km-t kitevő burkolt úttestet, amely jelenleg is alkalmas lenne kocsik közlekedésére. Kialakult a forum tere a középületekkel, amely teret szintén kőlapokkal burkoltak (ilyen burkolat egyébként még a Tűztorony melletti későrómai városkapu alatti szinten is folytatódik, s látható a védőépületben). Elkészült a város folyóvizet szállító vezetéke, s a csatornázás egy része. A város szélére amphitheatrumot emeltek mintegy 15.000 főnyi ülőhellyel. A felsorolás végén több kérdés merült fel: honnan volt a városnak ennyi pénze? Hogyan lehetett a sok feladatot megszervezni, adminisztrációját lebonyolítani? Kik végezték, illetve végezhették szakszerűen a kiviteli munkákat? Köztudomású, hogy Scarbantiában a városi jog elnyerése előtt már két generációnyi időszakban éltek együtt itáliai üzletházak képviselői és helyi bój (kelta) családok. Az oppidum irányítása nagyjából a későbbi városéhoz hasonló módon volt megszervezve. S amikor a település municipiummá vált, a törzsi arisztokráciát felvették a római polgárok sorába. A névanyag aprólékos elemzése mutatta ki. hogy ekkor házasodtak be az italicusok a bój birtokos családokba, akik részben Scarbantia környékén, részben a városban éltek. 2 3 A feliratok ugyanakkor a hiányokat is jelzik, nincsenek Scarbantiában adatok a helyi iparról, sem iparosok tömörüléséről, collegiumokról. Negotiator (vállalkozó) és mercator (kereskedő) többször is szerepel. Amikor Domitianus alatt megindul Scarbantiában a városépítés folyamata, bizonyára a helyiek kívánják hangsúlyozni római életvitelüket, s a tapasztaltabb italicus telepesek vették kezükbe az ügyek irányítását a tanácsban 2 4. Az autonóm városok száztagú vezetőségébe a jelölteket vagyonuk alapján választották be. Rossz termés, vag}' bármilyen váratlan csapás, de pl. a császárlátogatások terheit is a decuriók pénzéből pótolták. A nagy beruházásoknál is ez a szabály működött, s csak ritkán fordult elő, hogy egyvalaki állta volna egy-egy épület költségeit (mint pl. Carnuntumban az amphitheatrumét). Gyakori viszont valamilyen középület bővítéséről, templom renoválásáról, térdíszítményéről szóló híradás, amit magánpénzből fizettek. 2: > De még abban az esetben is, ha együtt volt egy nagy beruházás költsége, akkor is be kellett szerezni hozzá a császár engedélyét. Ezzel az óvintézkedéssel akarta az állam vezetősége elkerülni, hogy a települések csődbe jussanak, s ezáltal problémát okozzanak a provincia gazdaságának. Az engedély megszerzéséhez a város polgármesterének nem volt illetékessége, ez már a helytartó hatáskörébe tartozott, hiszen egy ponton, az ellenőrzés révén, az ő felelősségére ment a pénz eredményes felhasználása. Pannónia helytartóinak a sorában a Domitianustól Hadrianusig terjedő időszakban, sőt még később is, kevés kivétellel neves személyiségek, ismert politikusok szerepelnek, néhányuk a császárságig emelkedett. így pl. Traianus is, aki 93-ban töltötte be Pannónia helytartói tisztét, Savariaban működött, tehát a scarbantiai viszonyokat is jól ismerte. 2 6 Scarbantia nagy Barkóczi L., Die römische Inschriften aus Ungarn. I. Budapest, 1972. 141. o. 2 4 Ehhez: Mócsy A.: Pannónia a korai császárság idején. Budapest, 1974. 131.0. 2 5 Alföldi A. 1942. 317. Gabler D. : Munera Pannonica. ArchÉrt 1967. 142. o. 2 6 FitzJ.: Die Verwaltung Pannoniens in der Römerzeit, Budapest, 1993. 137., 471., 503. o. (köztük Aelius Caesar, Septimius Severus, stb.) 23
