Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Winkler Gábor: A „forradalmi építészet" képviselői az Esterházy család szolgálatában

Építészeti adottságairól és elképzeléseiről igazából két soproni épület, a színház és a városháza tervezésével kapcsolatban alkothatunk képet, siehe megjegyezve, hogy nagyméretű tervsorozataiból Sopronban sem került soha semmi megvalósításra. Stampf tervei arról győznek meg minket, hogy az építész a francia forradalmi klasszicizmus jó ismerője és követője volt. Terveiben Moreau kismartoni és bécsi alkotásainak hatását is felfedezni véljük, bizonyos azonban, hogy az építésznek más mesterei és példaképei is voltak. Rajzai szakszerűek és gondosan kidolgozottak, grafikáinak stílusa jól megkülönböztethető a soproni mesterek félénkebb, halványabb rajzstílusától

2

4. Meggyőzően előadott elképzeléseinek szokatlan megoldása, monumentális léptéke és különleges részletmegoldásai mégis elriasztották a soproni városatyákat; bennük láthatóan több volt a reális érzék és a hagyománytisztelet, mint az Esterházy-család építtetőiben; gyanítjuk, hog}

7 végül ezért is esett minden esetben a soproni polgárok választása más építész, építőmester szerényebb, de könnyebben és kisebb költségekkel megvalósítható terveire. Stampf „hercegi udvari építész" Sopronnal kapcsolatos építészeti elképzelései így kimutathatóan nem befolyásolták a város építészeti fejlődését. Következetes stílusuk és a bennük felfedezhető sajátos, új ötletek és elképzelések mégis indokolják, hogy tanulmányozzuk azokat. Stampf nagyjából egy év leforgása alatt négy tervsorozatot készített a városnak

2

5. 1834-ben a városháza új épületét tervezte, 1835-ben pedig az új városi színházhoz készített terveket. Mindkét esetben két változatot rajzolt — az építési helyszín változásaihoz igazodva. A telekadottságok szerencsés alakulása Stampfnak minden esetben lehetőséget adott elképzeléseinek teljes újragondolására. A városháza esetében például a tervezés első lépésében kiderült, hogy a bontásra szánt városháza telkén a hatalmas, új építési programot kielégíteni nem lehet: a második tervsorozat

2

6 már feltételezte, hogy az építési telek újabb házak telkével bővíthető. Az eredetileg a város tulajdonában lévő telek „L" formájú volt, s csupán keskenyebb utcai homlokzata nézett a Fő tér irányába. Stampf megérezte, hogy még ebben a kényszerhelyzetben is a Fő téri homlokzat a fontosabb: az épület alaprajzát tehát a keskenyebb utcavonal középtengelyére szervezte. Két szabályos, enyhén nyújtott, téglalap formájú belső udvart tervezett: a második, nagyobb udvart átlósan illesztette az első udvar sarkához. Gazdag és érdekes térsorozat jött így létre, melyet érdemes gondolatban végigjárni. A téregyüttes első eleme a háromhajós előcsarnok volt. Egy-egy alacsony, nehéz dongával fedett bejárón át kettős oszlopokkal alátámasztott kereszthajóba vezetett az út; utóbbi középpontját tágas, négyzeti tér alkotta. Ezt a teret Stampf egy hatalmas, két irányban 2

4 Stampfnak láthatóan nagy örömet okozott a tervek megrajzolása és kidolgozása. Jól rajzolt tussal, mutatósak szépia lavírozásai. 2

5 A két tervcsomag egy megbízás keretében készülhetett. Stampf terveinek elbírálására a tanács bizottságot állított össze, ennek vezetője Wagner Mihály megyei mérnök volt. A terveket dicsérettel elfogadták és az építész közreműködéséért egy összegben 300 fl.-t kapott. SL. Fase. XXV. Nr. 6549. V. ö.: Tompos E.: A régi soproni városháza újkori története és az új városháza (tanácsháza). SSz. 1977. 244. o. 2

6 Tompos E.: i. m. 230. o. szerint Stampf három tervsorozatot készített. A tervek ismételt gondos átvizsgálása azonban csak két tervcsomag létét bizonyítja: a harmadik tervsorozat, melyet Tompos ugyancsak Stampfnak tulajdonított, Hild Ferdinánd munkája. Stampf az általa készített terveket „összeszámozta" —terveinek felírása is egységes. Nem bizonyítható tehát, hogy a tervek egymástól eltérő időben, 1835-ben majd 1855-ben —majd húsz év multán —készültek. Igaz, az első tervsorozat hátán szerepel az évszám (1835), a második tervsorozat tervei ezzel szemben datálatlanok. Perdöntő lehet az újabb telek megléte: elképzelhető azonban, hogy Stampf második tervsorozata éppen azt kívánta bizonyítani, hogy a Hochholzer-féle ház telkének megszerzése jelentős funkcionális nyereséggel jár. 232