Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Winkler Gábor: A „forradalmi építészet" képviselői az Esterházy család szolgálatában

tervezett oldalszárnyak egyikének sajátos adaptációja. Persze vannak alapvető különbségek is. A kastély bővítményeivel együtt is szabadonálló épület maradt volna: a zsinagóga ezzel szemben az Unterbergstrasse apró, földszintes-emeletes polgári lakóházainak sorába épült. Moreau azonban ezekhez az adottságokhoz nem mindenben 2. kép. Kismarton (Eisenstadt), Zsinagóga (lebontották): Charles Moreau(?), 1832 alkalmazkodott. Erre talán az. utcácska sajátos elhelyezése is feljogosította: a keletre lejtő utca képét egyik végén éppen az Esterházy-kastély egyik hatalmas saroktornya zárja, azaz a zsinagóga a kastély „erőterében" épült, bizonyos pontokról tekintve látványuk együtt érvényesült. Az építész az utcával párhuzamos gerincű, barokk lakóházak sorába nagy, szabályos síkokkal határolt, hatalmas mértani testet illesztett, széles, kétszintes középtraktussal, melyet a szomszéd házakhoz alacsonyabb, keskeny oldalszárnyakkal kapcsolt hozzá. A közel négyzet alaprajzú főtömeget lapos, gúlaszerű, szabályos sátortetővel fedte le, mely csupán az utca emelkedő, nyugati szakaszáról visszatekintve érzékelhető: a kastély felől nézve a felmagasított, egyenes vonalú párkány sima homlokfelülete a tetőt teljesen eltakarja. Hasonló felmagasítást kaptak az oldalszárnyak is. Az építészt láthatóan még a kapcsolódó zártsorú beépítés sem zavarta: az oldalszárnyak magas felfalazását a nyugati telekhatáron is továbbvezette, sőt az oldalhatáron lévő falban még ablakokat is nyitott. Az északi, utcai homlokzat 229