Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Galavics Géza: A soproni „Esterházy-Madonna"

tevékenysége messze nagyobb volt fiaiénál, hanem mert mecénási tevékenysége is összehasonlíthatatlanul jelentősebb, s ugyanakkor személyesebb volt azokénál. S ezt az unoka, aki a Pál nádor által rendelt és vásárolt műalkotásoktól körülvéve élt, pontosan érezte. Esterházy Pál, aki 1655—1713 között hat évtizeden át állt a család élén, valóban jelentős pályát futott be. A legmagasabb méltóságokba emelkedett, s a nádori cím mellé a birodalmi hercegi címet is megszerezte. Sokszorosára növelte a család birtokait, s általa lett az Esterházy család Magyarország leggazdagabb főrangú famíliája. Esterházy Pál nagy gondot fordított a család image-ának megformálására, s ebben a különböző művészetek eszközeit és kifejezési formáit nagy változatossággal alkalmazta. Nemcsak a kismartoni rezidenciát építette ki és rendezte be a család rangjának megfelelően, hanem többek között ő alakította ki és foglalta díszes családfákba az Esterházyak messze a honfoglalás előtti időszakra visszavezetett származási mitológiáját, ő festtette meg (szintén a távoli múltba visszanyúlóan) a családi ősgalériát, s ő építtette meg — benne saját és felesége síremlékszobrával — a hercegi ág máig használt különleges temetkezőhelyét is. Egész életén végig követhető igen erős Mária-kultusza, amely életének utolsó két évtizedében látványos kegyességi irodalmi-, és zenei kifejezési formákban, valamint képzőművészeti alkotások, szobrok, oltárok, metszetek egész sorában jelent meg

5. Unokája, Pál Antal mecénási tevékenységében mindenekelőtt ezekre a jellegzetességekre figyel, amikor fél évszázad múltán is újra meg újra a Pál nádor rendelte műalkotások művészi megoldásait idézi. Amikor például 1734-ben megházasodik, akkor nemcsak a korszak modern és divatos francia zsánerfestészetének műfajában örökítik meg a Lunevilleben megtartott esküvőt (a festmény ma is a fraknói vár gyűjteményében található), hanem hazatérve nagyméretű, olajfestésű családfát készíttet nagyapja, Pál nádor családfái nyomán. Az ő családfája tövében is feltűnik a fraknói vár és a kismartoni kastély látképe, de a nádori családfa fantázia szülte őseit már nem vállalta s ezért elhagyta.

6 5 Esterházy Pál mecénási tevékenységéről összefoglalóan legelőször Csatkai Endre írt: Emlékezés Esterházy Pál nádorra születésének 300.évfordulója alkalmából. Különnyomat a Soproni Hírlapból, 1935. 1—34. o.; Lásd még Galavics Géza: A mecénás Esterházy Pál (Vázlat egy pályaképhez). Művészettörténeti Értesítő 1988. 136—161., s ugyanez Fürst Paul Esterházy als Mäzen. Skizzen zu einer Laufbahn címmel Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte XLV. (1992) 121—141, 277—290. o. —Esterházy Pál családfáiról ugyanő a Főúri ősgalériák, családi arcképek a Magyar Történelmi Képcsarnokból cimü kiállításkatalógusban (Szerk. Buzási Enikő, Magyar Nemzeti Galéria 1988) Kat. A4—A9, képekkel. — A családi ősgaléria egészalakos festményeit később Trophaeum nobilissimae ac antiquissimae Domus Estorasianae (Viennae 1700) címmel metszetekben is kiadta, benne 171 Esterházy-portréval. — A herceg Esterházy család ma is a kismartoni ferences-templomba, a Pál nádor által kialakított családi sírboltba temetkezik, bár az eredeti állapotot a XIX. század közepi átalakításkor erősen megváltoztatták. Ennek rekonstrukciójával, az egykor benne (ma a Magyar Nemzeti Galériában) állt síremlékszobrok meghatározásával egy készülő, önálló tanulmányban foglalkozom. Eredményeit röviden összefoglaltam a Barokk művészet Közép-Európában. Utak és találkozások / Baroque Art in Central-Europe. Crossroads, című kiállitáskatalógusban (Szerk. Galavics Géza, Budapesti Történeti Múzeum 1993. Kat. 184— 185). — Esterházy Pál Mária-kultuszáról legújabban lásd két hasonmás kiadásban megjelent munkájának utószavát: Az egész világon levő csudálatos Boldogságos Szűz képeinek rövideden föltett eredeti, Nagyszombat 1690 (Budapest 1994, utószó Knapp Éva-Tüskés Gábor, Galavics Géza), Az boldogságos Szűz Mária szombatja, Nagyszombat 1691 (Budapest 1995, utószó Szörényi Iüszló). Az 1735 táján készült családfa (175x348 cm, Schloss Eisenstadt, Inv. Nr. B00038) formájában, megjelenésében követi Pál nádor családfáját, amelynek olajfestésű változatát a fraknói várban őrzik (kiállítva a Bollwerk Forchtenstein kiállításon: Burgenländische Landesausstellung 1993, Burg Forchtenstein. Ausstellungskat. Red. J. M. Perschy, Kat. XI/4, képe 112 után), tartalmát tekintve azonban — először a család történetében — kritikával él vele szemben. A Pál Antal megbízásából készült családfa H. Prickler szerint a Magyar Kamara levéltárosának Rajcsányi Ádámnak kutatásain alapszik. Kiállítva a Die Fürsten Esterházy kiállításon. I. m. Kat. III/l. 194