Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Garas Klára: A soproni Edlinger ház és Gregorio Guglielmi

császárnő portréja, tíz festett fej, a teremben és a terem mellett számos további festmény, Krisztus feltámadása, János fővétele, a megkötözött Megváltó, Caritas Romana, Judit Holofernes fejével, arcképek, vadász- és konyhajelenetek, virágcsendéletek, összességében mintegy negyven kép.

1

2 E reprezentatív jellegű helységektől eltérően a második emeleten lévő hét szoba berendezése egyszerűbb, hétköznapi, a gazdagabb bútorokat, szőnyegeket, csillárokat, falikarokat is csak az első emeleti szobákban említik a leírások. A mindennapi kényelmet számos mellékhelyiség, kamra, konyha, pince stb. szolgálja. A házhoz udvar és fallal körülvett kert tartozik, a kertben oszlopos mulatóház, „Lusthaus", „inwendig mit den vier Jahreszeiten ausgemahlt, auswendig mit Weinhecken." A leírásból, méltatásokból következtetve az Edlinger-palota Sopron legnagyobb, legszebb polgárháza volt. Az épület korszerűségét, a szobák számát, a berendezés gazdaságát tekintve legföljebb csak néhány főúri palota, az Esterházyak, Festeticsek, Meskó báró palotája versenyezhetett vele. Az inspiráció, a mintakép is a főúri építkezések, a bécsi, esetleg pozsonyi főúri paloták köréből szánnazhatott. Az egykori pompából azonban mára szinte semmi sem maradt. A csődeljáráskor 1768 nyarán a berendezést elárverezték, széthordták, a házat bizonyos Brunano Lénárd olasz származású helyi kereskedő vette meg. Az 1770-es évektől sűrűn cserélt gazdát, Meskó Jakab báró, Desfours tábornok, majd 1818-tól Somogyi grófnő szerepel tulajdonosaként.

1

3 Az épület nagyobb átalakítására, úgy tudni, az 1820-as években került sor. Ma bérház, s az egykori pompás palotára már csak a kapu művészi fafaragása, a Ganymedest ábrázoló dombormű, a bejárat stukkós mennyezete és a lépcsőház üres szoborfülkéi emlékeztetnek.

1

4 (2. kép) Nein tudjuk pontosan, meddig léteztek — vagy meddig voltak láthatóak — a mennyezetképek, melyek szerzőjét a felmérések, becslések nem említik. Rotenstein báró azonban magyarországi útja során Sopronban járván (1768—1783 közt) személyes tapasztalat alapján számolhatott be az Edlinger házról és annak freskóiról, határozottan megjelölve: „der Plafond von Gulielmi, samt noch drey Decken, welche 1 ^ Az értékelésnél a képek közül a legmagasabb összeggel a sárga szobában található „grosser gemahlener Krucifix" szerepel, s az árverésen is ez éri el a legmagasabb értéket (10.58 fi.). Úgy tűnik, ez az egyetlen berendezési tárgy, amelynek sorsát legalább egy bizonyos későbbi időpontig nyomon tudjuk követni, s amelyet közelebbről is meg tudunk határozni. Minden valószínűség szerint ugyanis azonos avval az 1791-ben eladásra kínált nagyméretű és nagy értékű „Krisztus a kereszten" képpel, amelyet Sopronból Szily János szombathelyi püspök szeretne megvenni. Megbízottja megtekinti a Hauer Ferenc alezredes tulajdonát képező, DorfFmeister festőnél letétben őrzött festményt. A 8 láb 4 hüvely magas, 5 láb széles (kb. 250x150 cm) képen Krisztus látható a kereszten, jobbra oldalt az ájult Máriával, s mellette a szenvedő Szt. Jánossal. Dorffmeister szerint Pacanv Paul (Pagani) müve, a tulajdonos szerint Finetti di Mantua-é (D. Fetti?). Hauer nagybátyjától örökölte: Bécsben 100 aranyra becsülték, s ezt az összeget Potemkin herceg többször is felajánlotta érte. 1791-ben 80 aranyat kémek, s a helyi luteranus gyülekezet szeretné oltárképnek megszerezni. A vételből azonban nem lett semmi, s bizonyára ugyanerről a festményről van szó, amikor 1808-ban az ezredes felesége, szül. Althan Jozefa grófnő a soproni közkórház leégett kápolnája számára „ein schönes Crucifix" képet adományoz. V. ö. Géfín, Gy.: Adalékok Sopron művészettörténetéhez. Sopron Szemle 1941, 123. és Soproni Szemle 1941, 241. További sorsát sajnos nem tudjuk nyomon követni, mint ahogy azt sem, hová kerültek a további festmények, berendezési tárgyak. Egy Gottlieb Wilhelm feliratú díszes üvegserleg 1939-ben a soproni múzeum üvegkiállításán szerepelt, azóta azonban ennek is csupán reprodukcióját ismeijük (1. Tardy 1962—63.). 1

3 Mihályi E.: Sopron renaissance és barokk stílusban épült házai. Sopron, 1915. 56; Thirring, G.: Sopron házai és háztulajdonosai 1734—1939. Sopron, 1941: 261; Thirring G.: Sopron városa a 18. században. Sopron, 1939; Csatkai E. -— Dercsényi D.: Sopron és környéke műemlékei. Budapest, 1953. 333, 1956. 353. 1

4 1935-ben a ház oldalán az átépítési munkáknál egy atlasz szobrot találtak egy korintuszi félpillérfövel (Sopron, Múzeum), ez a leírásokban említett díszes kapuzat része lehetett. 172