Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Garas Klára: A soproni Edlinger ház és Gregorio Guglielmi

esetleg feltárhatók a képek nyomai. A napvilágra került dokumentumok, leírások, feltételezhető kópiák segíthetnek e fontos műemlék felidézésében, rekonstruálásában. Létrejöttének történetét, jellegét az adott körülmények közt a festő Gregorio Guglielmi művein, illetve a megrendelő, Edlinger Gottlieb Vilmos személyén, életrajzán keresztül közelíthetjük meg: a korabeli iratokból fordulatos és regényes történet tárul elénk. A soproni Edlinger János legidősebb fia, Gottlieb Vilmos 1700 körül született, 1720-ban lett soproni polgár, s 1721-ben kötött házasságot a helybeli Fleischacker Anna Rozinával.

3 Miként részben már apja is, főként borkereskedéssel foglalkozott, az akkor már nemzetközi hírű soproni borokat szállította nagy tételekben külországokba, Sziléziába, Lengyel- és Oroszországba. E szállítások kapcsán gyakran járt külföldön, többek közt Szt. Péterváron, s a mindenható orosz kancellár, Besztusev Rjumin gróf (1693—1766) volt az egyik legfontosabb ügyfele és pártfogója. Fennmaradt Alexej Petrovics Besztusev gróf 1757 júliusában Edlingerhez intézett levele, amelyben régi kapcsolatukra hivatkozva nagyobb tétel bort rendel s kéri, hogy a szállítmányt maga Edlinger kísérje Danzigon át Pétervárra. A „Votre tres affectionné ami" aláírású levél a magyar udvari kancellária ellenőrzésével és fordításában érte el Sopronban Edlingert, aki a gróf személyes közbenjárásának köszönhetően nyerte vissza mozgási szabadságát.

4 A borkereskedőt ugyanis korábbi lengyel és sziléziai üzleti útja nyomán Grazban letartóztatták, s a Bécsből kapott utasítás értelmében eltiltották az utazástól: a soproni városi tanács soproni tartózkodásra kötelezte. Edlinger, úgy tűnik, többször is összeütközésbe került a hatóságokkal. 1762 elején kémkedés és erkölcstelen élet vádjával tartóztatta le a városbíró, 1763 novemberében a vámellenőr jelentette fel, azt állítva, hogy értékes prémeket csempészett haza Oroszországból, s a következő időkben is számos pörös ügye támadt. 1762-ben, első felesége halála után újabb házasságot kötött Rath Mária Erzsébettel, s ismét külföldre készülvén 1763 márciusában végrendeletben rendelkezett vagyonáról.

5 E dokumentum kapcsán vagyonbecslés is készült: a végrendelet és a becslés említés tesz Edlinger nagy költséggel — „mit grossem Aufwand" — felépített házáról és annak mennyezetképeiről.

6 A tulajdonos azonban ekkor már súlyos nehézségekkel küzd, pörös ügyei, adósságai, a hétéves háború következtében adódó szállítási gondok erősen megtépázták egykor fényes anyagi helyzetét. 1768-ban bekövetkezik az elkerülhetetlen csőd, a csődeljárás során i Az apa, Edlinger János mészáros 1698. I. 15-én szerzett polgárjogot, 1741-ben húnyt el Sopronban 74 éves korában. Felesége (1699) Huber Zsuzsanna; három fia Gottlieb Vilmos, János Joachim, György Mihály 1720, 1726, 1728, soproni polgárok. V. ö.: Házi J.: Soproni polgárcsaládok 1535—1848.1.k. Budapest 1982 387.o. 4 Edlinger borkereskedői tevékenységéről, Besztusev kancellárral való kapcsolatáról 1. Tardy L.: Egy soproni borkereskedő és Besztusev—Rjumin kancellár, Soproni Szemle 1962, 61. o.; Tardy L.: A tokaji Borvásárló Bizottság története 1733—1798. Sárospatak, 1963, 83. 1759 februárjában Besztusev kancellárt ellenfelei megbuktatták, letartóztatták, megfosztották méltóságaitól és szabadságától is. 5 Edlinger első felessége, Fleischhacker Anna Rozina 1761. IV. 2-án végrendelkezett. Második feleségével, Rath Mária Erzsébettel, Rath Jacob és Rath Anna Mária leányával 1762. IX. 19-én kötött házasságot. 1763. március 26-án Sopronban kelt végrendeletében hivatkozott azokra a szenvedésekre, amelyeknek felesége ki volt téve „wegen denen mir aus Neid, und Missgunst durch verläumderische Zeugen aufgebrachten Unglimpf...". A házon kivül említi majorságát, kertjét, földeket, szőlőket, arany, ezüst, gyöngy és drágakő ékszereket, készpénzt, s mindezek általános örököseként feleségét jelöli meg. A tervezett, „zu beförderung meines Handels und Gewerbes in auswertigen Lande" készülő utazása úticélját nem említi. L. Sopron, Városi Levéltár, Lad. E. Fasc. 3 Nr. 114. 6 A hivatalos, 1763 február 19-én felvett értékbecslés a házat „in der Vorstat in der langen Zeil...den jetzigen Stand nach, inclusive der Spalliren, ohne auf die Mahlereyen an den Gewölben zu reflectieren" 24.500 Fl-ra taksálja. Sopron, Városi Levéltár, Processus Concursalis Wilhelmi Edlinger Anno 1768, Fasc. XXXVI. Num. 541. Lit. E. p. 226. 168