Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Grüll Tibor: Sopron város leírása 1738-ból

kapuk előtt, közülük a Ponticánál levő készült el legújabban, kitűnő munka.

9 Az árkok szélessége nagy obb, mint mélységük, békeidőben szárazak, de mikor háborúra kerül a sor, könnyen eláraszthatok a mellettük folyó két patakocska vizével, melyek máskülönben a molnároknak és takácsoknak hajtanak hasznot.

1'

1 Az árkok külső medrénél a város keleti kapujától kiindulva hosszasan sorakoznak a kézművesek műhelyei, ami kiváló rendelkezés, a külföldiek is kiváltképpen csodálják, hogy ezáltal a soproni polgárok nyugalmát előrelátóan biztosították, minthogy a műhelyzaj egy helyre lett összpontosítva. A hengeres alakú és csodálatos művészettel kidolgozott főkapu fölé egy torony magasodik, nagyszerűségével magára vonva az idelátogatók figyelmét [56], hozzá foghatót egyáltalában nem ismer Magyarország. Egyaránt szolgálja a város szépségét és a polgárok kényelmét, mert az időjelző szerkezet mellett toronyőrök is laknak benne, minden fertály órában kürtjük hangjával bizonyítva éberségüket.

1

1 Az egyik harang nagyobb, és a polgárok körében meglehetős riadalmat szokott okozni, mivel megkondításával jelzik a városban kitört tűzvészeket; a másik kisebb, s csak nemrég került oda, hogy az örökkévalóság küszöbére érkezett hívők számára a kegyes emberek üdvösségért való könyörgéseit kikoldulja. A városba beérkezőt mindjárt a főtér {princeps fórum) fogadja, amelynek közepén a Legszentebb Háromság hatalmas méretű szent szobra áll, kitűnő mesterek kezemunkája, egykor a nagy méltóságú gróf de Loewenbaldt felajánlásából emelték.

12 Majd a tiszteletreméltó Ferences-rendi atyák kolostorával a Mária mennybemenetele templom tűnik szembe. A másik a Szt. György lovag temploma, a Jézus Társasága kollégiumának kijelölve, amit dél felől a nemes művészetek gimnáziuma, észak felől pedig a nemesi iljak konviktusa vesz körül."

1

3 „Egyet tégy csak hozzá, ha lehet, [57] Narcissusom — szólítja meg az illetőt Florindus — mikor ezt a két belvárosi szent templomot vizsgálod: hogy melyik szolgál ma a te felekezetednek?" „Egyik sem — feleli Narcissus — a mi épületünket imaháznak szoktuk nevezni, amit szomszédos házakból nagy szorgalommal és nagy ráfordítással hoztunk össze.

1

4 Továbbá, a város többi, meglehetősen'magas, és legtöbbször igen díszes épületei között is legelsőként a nyílt térre néző Tanácsháza tűnik ki.

1" Ezen a részen egy négyszögletes, magasságára és szélességére nézve sem közönséges, szintén a főtér {forum) felé néző épület magaslik ki, amely Festetich Kristóf úr udvari tanácsos, királyi helytartó, ősi nemesi famíliájának tulajdona, amit a hajdanvolt időkben — elődeinek jeles érdemei miatt — Sopron városában senki más számára meg nem engedett, különleges kiváltsággal adományoztak meg a magyar királyok, és mind a mai napig 9. Holl Imre: Feuerwaffen und Stadtmauern — Angaben zur Entwicklung der Wehrarchitektur des 15. Jhs. Acta Archaeologica 33 (1981) 204—205. o. 10. A várárokban három malom működött. Vö.: Dávidházy István: Soproni posztókallók. SSz 1989/3. 193—205. o. 11. A toronyzenészekről: Bárdos Koméi: Sopron zenéje a 16—18. században. Bp., 1984. 246—276.0. 12. A szobrot Kollonich Lipót kérésére 1695-ben Esterházyné Thököly Katalin állíttatta, akinek akkori férje volt Löwenburg Jakab. Vö.: Askercz Éva: Barokk pestisemlékek a Sopron környéki falvakban. Arrabona 15 (1973) 154—155. o. 13. A Szt. György utcában a jezsuitáknak három tulajdonuk is volt: a 3. sz. (kollégium), az 5. sz. (prépostház) és a 7. sz. ház (rendház). Vö.: Schwartz von Megyes, Robert: Die Geschichte des Kollegs des Gesellschaft Jesu in der königlichen Freistadt Sopron (Ödenburg) 1636—1773. Veszprém, 1935. 14. Az evangélikusok 1674-ben vették bérbe az akkori Sütő (ma Templom) utcában álló Schubert- és a vele szomszédos Kramapfel-házat. Itt építették fel első fatemplomukat. Vö.: Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. köt. Sopron, 1917. 443-450.o. 15. Mollay Károly: A három középkori városháza. SSz 1977, 243—247. 156