Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Nováki Gyula: Kuruckori erőd Sopronbánfalva felett

végigszáguldottak az egész Dunántúlon, a Bécs előtti védővonalon áttörve Bruck an der Leitha-ig jutottak. Már februárban ismét Sopron körül is portyáztak, és a szőlők elpusztításával fenyegetőztek. Balatonkilitinél azonban ismét vesztes csatát vívtak és kiszorultak a Dunántúlról. Március 31-én Károlyi is alig tudott visszamenekülni a Duna-Tisza közére. E sorozatos sikertelen hadjárat után Bottyán Jánost bízta meg a fejedelem a Dunántúl visszafoglalásával. Bottyán a hadjáratot 1705 november 4-én kezdte meg, ugyancsak Dunaföldvárnál átkelve a Dunán, és kitűnő szervezéssel, gyors ütemben, győztesen haladva december végéig már az egész Dunántúlt uralta. Csak Sopron maradt császári kézben, pedig a környéken már mindent elfoglaltak (Kapuvár, Kőszeg, Kismarton, Nezsider, stb.), Bottyán főhadiszállása pedig Ruszton volt. Itt határozták el Bezerédy Imrével Sopron ostromát. Sopron felkészült az ostromra. A külvárosban bástyákat építettek, a Mélyútnál „Blockhaus"-t is emeltek, két ágyúval felszerelve.

8 December 23-án a kurucok körülvették a várost. A „Leonhardsberg"

9 elhagyott kőbányáiban a francia La Riviére

10 irányításával ágyúkat helyeztek el. Bottyán megadásra szólította fel a várost, de eredménytelenül. 24-én és 25-e éjjel erősen lőtték a várost. 26-án az ostromgyűrű fenntartása mellett Bottyán elvonult a sereggel, mert hírét vette, hogy Pálffy János vezetésével császári sereg készülődik Sopron felmentésére. Eléjük ment és visszaszorította őket Bruck an der Leitha felé, majd visszafordult Sopron mellé.

11 December 31-én, január 1-én és 2-án ismét sűrűn hullottak a bombák a városra, igen súlyos károk keletkeztek, de a város hajthatatlan maradt. Január 6-án a kurucok rohamot indítottak, de erős közelharcban visszaverték a támadásukat. Végülis 10-én a kurucok felhagytak a próbálkozásukkal és elvonultak a falak alól, de kissé távolabb (Kapuvár, Rábaköz) még maradtak, és többször is portyáztak a város körül. A szőlőért sarcot akartak kivetni a soproniakra, de azok azt sem voltak hajlandók megfizetni. Január 24-én nagyobb császári sereg vonult be Sopronba, Pálffy János és Hannibal Heister vezetésével, megszállták a környező falvakat is. A város fellélegezhetett egy időre. A tél nyugodtságban telt el, majd 1706. április 15 — július 24. között ismét fegyverszünet volt érvényben. Ezt az időt használták ki a császáriak a Bécset védő vonal megerősítésére. Számtalan helyen, egykorú levelezésekben, későbbi történelmi feldolgozásokban említik ezt a „léniát", elsősorban a Petronelltől Nezsiderig tartó vonalat, amelynek ma is vannak látható nyomai.

1

2 A másik vonal a Fertő-tó déli partjától, Balftól indult, Sopronon át Fraknóig tartott, jelenleg minket elsősorban utóbbi érdekel közelebbről. A történeti feldolgozásokban ezt azzal a megjegyzéssel említik, hog}' pontos vonala nem ismert és maradványairól sem tudunk. Pedig a kortárs Ritter soproni polgár krónikája részletesen leírja ennek vonalát. E krónika alapján kövessük végig ezt a védővonalat. Az ott említett helynevek egy részét egyelőre nem sikerült pontos hellyel azonosítani, talán későbbi kutatások fognak ezekre fényt deríteni.

1

3 8 Ritter's Chronik 74—75 Q A mai Kurucdomb. 1

0 Feldzüge VIII, 408. A kuruc hadseregben francia műszaki szakemberek működtek, mint pl. La Maire hadmérnök brigadéros, La Mothe és La Riviére tüzérezredesek. (Markó i. m. 336.). 1

1 Thaly: Bottyán János 100. 1

2 A sánc 1711. évi térképét közli Mühlhofer i. m. Tafel XIX, mellette modem térképbe bejelölve a sáncvonalat. Ezt a régi térképet közli az 1993.évi fraknói (Forchtenstein) kiállítás katalógusa is: „Bollwerk Forchtenstein" Katalog. Sonderband XI. der Burgenländischen Forschungen. Eisenstadt, 1993, 224. 1

3 A megfejtett helynevek azonosítását Domonkos Ottónak köszönöm. 140