Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Nováki Gyula: Kuruckori erőd Sopronbánfalva felett

Ez a kis sáncvár többször is foglalkoztatott. Az ország sok kis középkori várának ismeretében ezt is középkori eredetűnek gondoltam, bár erre vonatkozó egykorú adatot nem találtam. 1953 őszén Sterbenz Károly festőművésszel mentem fel a hegyre, aki kérésemre lerajzolta a kis sáncvárat (1. kép). A sáncvár azóta sem változott, és e rajz talán a fényképeknél is jobban visszaadja e kiserőd jellegét. Utána többször is megfordultam a hegyen, majd 1976 tavaszán Sándorfí Györggyel készítettünk vázlatos felmérést. Ekkor tűnt fel előttünk az északkeletre hozzá csatlakozó hosszú sánc és árok, de még mindig rejtély maradt az építés kora. Végülis 1994-ben végeztem el a részletes felmérését, a Sándorfí György által kidolgozott mérési módszerrel (2—3. kép). Ennek megszerkesztése után derült ki, hogy a középkori kis váraktól teljesen eltérő, ott elő nem forduló romboid alaprajzot mutat, ami viszont a XVII. század második felétől egészen a XIX. század elejéig gyakori az erődöknél.

3 Ez a körülmény terelte a kutatást helyes irányba. A következő lépés volt Sopron újkori történetében keresni a nyomokat. A város és környéke történetében két olyan korszak volt, amikor hadi eseményekkel és hadseregek vonulásával kapcsolatban felmerülhetett ilyen kiserőd építése, a Rákócziszabadságharc, majd száz évvel később Napóleon hadseregének a jelenléte. A Soproni Levéltár régi térképei közül a város körüli erdő két térképe döntötte el, a két lehetőség közül melyikkel számoljunk. Az egyik az 1780—1790 közötti időből származik. A ma „Sánchegy"-nek nevezett gerincen „Heyser Berg" (azaz Häuslerberg), alatta pedig a keleti oldalon „Redutten" (azaz Redouten), felirat olvasható.

4 A másik térkép 1802-ből származik, ezen is ugyanezeket a feliratokat találjuk.

5 Tehát mindkét térkép jóval a Napóleon elleni háborúk (1805—1809) előtti időből származik, és már akkor is az itt tárgyalt kísérődről nevezték el a hegvet. Ez egyértelműen arra mutatott, hogy az építés idejére vonatkozó adatokat a kuruckorban kell keresnünk. Először ismerkedjünk meg magával a kis erődünkkel. A Sánchegy fentebb említett őskori sáncvárától dél-délkeletre a hegygerinc folytatásán, 470 méterre találjuk a kis sáncvárat. Ha a Fáber-rét északnyugati sarka felől indulunk a hegygerincen, északnyugati irányban 400 méter után érünk oda. Négyszögletes, romboid alakú sáncvár, árokkal körülvéve. A két, egymással párhuzamos hosszabb oldal egyenként 12, a másik két oldal 10—10 méter hosszú. A belső terület a keleti oldal felé kissé emelkedik. A romboidot mind a négy oldalán sánc zárja körül, a legmagasabb, 1 m belső magassággal, a keleti oldalon van. Az árok szélessége 7—8 m, mai mélysége 1,5—2 m körüli. Külső széle az északnyugati sarokban megszakad, mintegy bejáratot képezve az árokba. Az árokhoz az északkeleti sarok mellett egy oldalág csatlakozik, amely északi, majd hosszabban északkeleti irányban halad lefelé a lejtőn, összesen 83 m hosszan. Északnyugati szélén, tehát a hegygerinc felőli oldalon sánc kíséri, ennek magassága az árokból mérve 1—1,5, A Hadtörténeti Intézet könyvtárában gazdag irodalmat néztem át, francia és német hadiépítészeti szakkönyveket, a XVII. század vége és a XIX. század első fele közötti időből. Az ezekben közölt erődalaprajzok kivétel nélkül bonyolult rendszereket mutatnak be. Olyan egyszerű kis erőddel, mint az itt tárgyalt sopronbánfalvai, nem foglalkoznak. A bonyolult alaprajzokon belül azonban a rombusz és romboid alaprajz gyakran előfordul. A magyar szakkönyvek közül Gerő László 1955-ben megjelent könyve foglalkozik e témával. (Gerő László: Magyarországi várépítészet. Bp., 1955, 413—433. o.) Soproni Levéltár (A továbbiakban: SL) Svt 194. 5 SL Svt 195. 136