Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Kovács József László: Esterházy Miklós és Nádasdy Pál, az író

lélek-üdvösségben járó dolog) egyéb külső dolgainak hátra hagyásával is, figyelmetes elmével megolvassa, az ellenkező írással egybe-vesse kiért az I s t e n t ü 1 meg her vad hatatlan koronát várjon Nagyságod."

2

0 Nádasdy Pál mindvégig az evangélikus tartomány erőssége maradt, 1631-ben feltehetőleg német források nyomán Áhítatos és Buzgó Imádságok címen maga nyelvéhez igazított magánáhitatossági gyűjteményt tett közzé. Forrásait feltehetőleg a wittenbergi és ttibingeni evangélikus teológusok körül kell majd keresni. Az idegen forrásra — annak részleges voltára — az „Egybe szedettetett és írattatott gróff Nádasdi Pál által" meghatározás is utal. A Reggeli Hála-adás-ban, gyűjteménye egyik első elmélkedésében feleségéről és fiáról emlékezik meg. „Hálákat adoc tenéked mennyei szerelmes sz. Atyám, az te véghetetlen irgalmasságodért és jó-voltodért, hogy (...) az dühös ördögnec, és annak tagjainac álnokságitul és csalárdságául meg-oltalmaztál. Azért is peniglen, hogy az mély álombul, mely a halálnac képe, kegyeimessen fölsörkenvén, ez szentséges napot adtad, mind szerelmes házas társommal, gyermekemmel, és minden hozám való tartozóckal, ingyenvaló kedvembül érnem, a végre hogy (...) néked engedelmessen, szent akaratod, és parancholatod szerint élnénc." Nádasdy Pál 1633-ban hunyt el. Az LVI. Pünkesd napjara való könyörgés-ben így kéri a halál utáni üdvösséget: „világi soc fiarándokságinc után, csendeßen megnyugodván, irgalmasságodnac, és kegyelmességednec meghervathatatlan Coronájával coronasztassunc, melyben részesics minket." Nádasdy Pál csendes, meditativ hajlamú egyéniség lehetett, a hozzá intézett vitairatok ajánlása szerint hite támogatója — anyagilag is. Ő valósította meg a sopronkeresztúri reneszánsz kastélyt, az azt körülvevő díszes kerttel. Özvegye 1638-ban, Ferenc fia 1643-ban katolizált.

2

1 Esterházy Miklós az őt leginkább kifejező magánleveleiben, melyek összegyűjtve alig-alig olvashatók, határozott, nagy hatású egyéniségként jelentkezik. Ilyennek mutatják a nádort nyomtatásban közzétett, tehát határozottan közcélra szánt intő levelei, mint I. Rákóczy György erdélyi fejedelemhez „irt egynéhány intő leveleinek pariája" (Pozsony 1644) és a következő évben 1645-ben Bécsben megjelent az előzőnél bővebb gyűjtemény. Már 1620 szeptemberében is indulatos, a maga igazát védő levélben bizonyítja a Bethlen Gábor hadait bebocsájtó soproniaknak, hogy nem lesz jó a koronás fejedelemmel szembeszállniuk, a törökkel cimborálniuk — ami ebben az esetben a hadaknak városba engedését és Cziráky Mózes elzárását jelentette. Ne feledjük el, hogy ezt a levelet a Lakompakba szoailt Esterházy Miklós írta, aki színleg már a megadást ígérte meg Bethlen Gábor hadainak, amitől végül is Dampierre lakompaki sikere mentesítette. Széles történeti retorikával bizonyítja, hogy a török természet szerinti ellenségünk: „nyluan vagyon kegyelmeteknél: holott Valakinek meltosaghra Való Vagyolkodasert edes Hazankat es Nemzetünket, mint Bárányt Farkas kezeben termeszei szerent való ellensegünknek, a Tőröknek utolso veszedelmünkel Patrociniumja ala attuk: Szabad valaztasunkat, szép szabadsagunkat s Tőruenyünket, az kiért az mi eleink bü Vereket ontottak, lab ala tapottuk; minden irgalmaßagh nelkwl dullyuk foßtvuk es fogyattyuk, rongyos eil pußtult keues Országunknak hatra maradót reßet." 2

0 Ért. Lev. II. 1853, 78. — PPÖM V. köt. 6. 91 Áhítatos és Buzgó Imádságok RMK I. 598., az I. és LVI. elmélkedés. —Péter Katalin: Esterházy Miklós: Bp., 1985. 172. 131