Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Mikó Sándor: A Vághy család pere 1638-ban
A Kanizsai család részéről a határsértés, idegen területek annektálása nem volt új keletű esemény. Egyik elődjük, Kanizsai Lőrinc a XIII. század végén arról volt híres, hogy állandó birtokpereivel hallatott magáról. 7 A Köblösföld irtásterület volt, melynek felének tulajdonába a Vághy család 1468ban vásárlás címén kívánta magát beiktattatni: „...in possessionem diinidii Terrarum arabilium Koblösfőld ... intra metas ejusdem Possessionis Rőjtők vocatae,... emptionis titulo concernentium legitime vellent introduci." 8 Ezt a dűlőt a Nádasdyak szentmiklósi „Tisztviselő Urai" foglalták el. Ugyanis a Kanizsaiak birtokait Nádasdy Tamás (1498—1562) 1535-ben az utolsó Kanizsai ivadéknak, Kanizsai Orsolyának kezével szerezte meg. 1638-ban Vághy László beadvánnyal fordult a Vármegyéhez, amelyben kérte, hogy hozzanak számára kedvező ítéletet az „eleitől elrabolt" Nagyerdő rész és a Köblösföld tulajdonába való visszaadása ügyében. Feltételezzük, hogy ebben a szándékában az őt követő új tulajdonosok, a Hertelendyek is befolyásolták. Kívánságának a Vármegye helyt adott, és panasza kivizsgálására 1638. május 19-én került sor Muzsajon. Tanúvallomások céljából öt idős embert idéztek meg, akik között három colonus, egy-egy nincstelen zsellér és kanász volt, akiknek elődei közül valaki szolgált a Vághyaknál. Ebből az időből származó írások alapján az uradalmakban dolgozó réteg nem volt egységes, inert közöttük pl. tehetős jobbágyok gyermekei is akadtak. Később ezeket colonusként jelölték meg. De a béresként, kanászként, pásztorként tevékenykedők közül is többen colonussá váltak azáltal, hogy mesterséget (pintér, kovács, molnár stb.) tanultak. A tanúk a már meghalt öregek, a helység ún. krónikásaira és édesapjuk elbeszélésére hivatkozva mondották el vallomásukat. Miért a paraszti sorból származó emberek ismeretére, véleményére voltak kíváncsiak a megye kiküldöttei? Erre a válasz egyszerű és világos. Köztudott dolog, hogy a régi határok valódiságát, emlékét, a két szomszédos helység határát elválasztó határvonalat, az uraságok részéről provokált ellenséges cselekedeteket, amelyek „háborúskodással" kapcsolódtak emlékezetükbe, olyan emberek őrizték meg leghűebben, legmaradandóbban, akik egyrészt a kárvallott főúri család szolgálatában állottak, másrészt pedig az érintett falu, település lakói, akik nemcsak az uraság tulajdonát, hanem az általuk használt szántóföldet, irtást, kaszálót és a számukra sok segítséget (legeltetés, makkoltatás, tűzi- és épületfa beszerzés) nyújtó erdőt is védték. Ezért volt olyan heves összetűzés a Vághy és a Nádasdy család alattvalói között. A határok biztonságára fegyveres emberek (pásztorok, erdőőrzők, hajdúk) ügyeltek, akik a határvonalak, mesgyék megsértői ellen (pl. legeltetés, makkoltatás a tilosban stb.) különböző büntető szankciókat is (zálogolás, arestom stb.) alkalmaztak. E tanúkihallgatási jegyzőkönyv is elősegíti, hogy a XVII. század embereinek szavain keresztül ismerjük meg küzdelmes életüket, mindennapjaikat, problémáikat, forrásértéke azonban — egyoldalú voltánál fogva — nem válhatott perdöntővé, de támpontul szolgált a Vármegyének az igazság megközelíthető feltárására és új ismereteket is kínál mind a határ, mind pedig a paraszti családok történetét kutatók számára. 7 Belitzky i. m. 560. 8 OL. P. 623. II. k. 28. sz. — II. 4. G. A Köblösföld nevét onnan kapta, hogy az érte járó censust köböllel fizették. Minden köblös (mérős, mintegy 600 négyszögöles) irtásfold után egy köböl szemtermés illette meg a földesurat tulajdonjogának elismerése gyanánt. 120
