Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)
REKESZTŐ HALÁSZAT - 2. HÁLÓVARSÁK
Mindebből arra következtethetünk, hogy a magyarság az egyszerű középlészás alakokat is a délorosz területekről hozta magával, és ezekből fejlődhetett ki itt helyileg - a szárnylészások hatására - a már bonyolultabb - kotrocával is ellátott - középlészás pontyfogó kürtőforma. Természetesen ezt a kérdést addig nem tudjuk végleg eldönteni, amíg a Fertő északi (osztrák) részén alkalmazott kürtőtípusokat behatóbban nem tanulmányozhatjuk. 2. HÁLÓVARSÁK A varsahalászat a rekesztőhalászatnak már egy fejlettebb módja, mivel a kürtővel ellentétben nem helyhezkötött, hanem könnyen áthelyezhető forgószerszám, mindig a legalkalmasabb helyre rakhatják le, míg a kürtő egész éven át egy helyen marad. Ez a tulajdonsága teszi a varsát célszerűbb, fejlettebb eszközzé. Ismeretes, hogy a varsa a tóságok és lápvidékek kedvelt fogóeszköze, ami érthető is, hiszen a viszonylag sekély, nádasokkal borított vízre, a nádasok szélére és a csapásokra a legalkalmasabb ez a könnyen kezelhető fogószerszám. Ezért fejlett a varsahalászat a Fertőn is, mivel a tó - különösen a magyar részen - sekély vizű és hatalmas nádterülettel rendelkezik. Itt ma a legtöbb halász 50-60, sőt 100-120 varsával dolgozik, így nagy területet rekeszthetnek el velük. Ezért írhatta Mika Ferenc és Breuer György 1928-ban: „A halászat túlnyomóan varsákkal történik. Csak ez a szerszám használható a tó náddal benőtt hínáros részén, szóval a leghaldúsabb vizeiben. Könnyű, gyorsan fel- és leszerelhető lévén, ezzel követheti a halász legjobban a víz ingadozásait és szélokozta áramlását... Egy-egy halász 100-120, sőt 150-200 varsával dolgozik. Ez leginkább a segítő családtagok számától fiigg"^ 7. A varsa (Reusen) a kishalász szerszáma, mivel a vele kapcsolatos munkálatokat (varsakészítés, lerakás, felnézés, felszedés, szárítás, stb.) egyedül is elvégezheti, nincs szüksége segítségre, társulásra. De azért a csoportban dolgozó halászoknál is megtalálható. A magyar Fertőn ma már kizárólag csak hálóvarsák vannak, melyek szerkezetileg két csoportra oszthatók: 1. egyszárnyú (egylepedös, egykertes) (32. ábra) és 2. kétszárnyú (kétlepedös, kétkertes) varsákra (33. ábra). Az egyszárnyú varsa mindig 4 karikás (k) (Reifen, Roáf), 2 bújós, azaz: kisbújóval (kb) (Hintergang, Schlupß és nagybújóval (nb) (Voreingang, Schlupf) ellátott. (A kisbújó 3 cinklis, a nagy pedig 4 cinklis. Egy cinkli: 5 szem. A szárny (Wandel, Leitgarn, Landfach) hossza: 200-220 cm, szélessége: 40-50 cm. A kétszárnyú varsa 5 karikás, 2 bújós. A bújók nagysága akkora, mint az egyszárnyúnál. A szárnyak hossza 220-250 cm, vagy még ennél is nagyobb, szélessége pedig 55-65 cm. 13 7 MIKA Ferenc - BREUER György, 1928. 107. 82
