Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

REKESZTŐ HALÁSZAT - 1. KÜRTŐ - A kürtő leállítása

Ennek szív alakú kotrocája, előudvara, már pontosan megegyezik a fertőivel, de a lészák - előbbiekhez hasonló - egyenes elhelyezkedése még itt is eltérést mutat. Feltűnő azonban, hogy Antipa a román vejszetípusok tárgyalásánál ilyen formáról egyáltalán nem tesz említést. Mindezt összegezve láthatjuk, hogy az egyszerűbb középlészás - csak fejjel (v. 2 fejjel) és lészával ellátott - alakok analógiái megtalálhatók a román, délorosz, osztják és finn területeken egyaránt, a fejlettebb középlészások - a kotroccal ill. szív alakú előudvarral is rendelkezők - viszont kizárólag csak finn területeken. Az egyszerűbb szárnylészások - csak fejjel és lészával ellátottak - pedig orosz, de főleg osztják területeken, a bonyolultabbak - már előudvarral is rendelkezők - viszont delorosz, vagy esetleg román területeken. A szárnylészás alakok eredetére és történeti fejlődésére vonatkozóan elfogadhatjuk Jankó János megállapításait

13

3, mely szerint az egyszerű - csak fejjel és lészákkal ellátott - formákat a magyarság már az osztják együttélés korában is ismerte, míg a fejlettebb udvaros alakokat csak a délorosz területeken, Lebédiában és Etelközben ismerhette meg, s azok formáját az ott élő szláv néptől vette át, amit a „kotroca" és a „lésza" szó szláv eredete is bizonyít. Ezeket az átvett formákat aztán már e haza területén fejlesztette tovább. Eszerint a fertői egyszerű szárnylészás típusok közül a csukafogó c. és d. típus az osztják-magyar közösség korából származik, míg az e. típus már helyi kapcsolási mód. A fejlettebb szárnylészás típusok - tehát a pontyfogó b., c. és d. típus - viszont már délorosz területekről erednek, az ottani alakok helyileg továbbfejlesztett formái. A középlészás kürtőink eredetének megállapításánál már bonyolultabb a helyzet. Az összehasonlító anyag figyelembevételével azt még csak elfogadhatjuk, hogy az egyszerűbb középlészás formák idekerülhettek területünkre - a szárnylészásokhoz hasonlóan - a magyarsággal együtt, akár az osztjákoktól, akár a déloroszoktól, de a fejlettebb - már kotroccal, szív alakú előudvarral is rendelkező - formák eredetére vonatkozóan kizárólag csak feltételezésekre támaszkodhatunk. Mivel ezek sem az osztják, sem a délorosz területeken nem találhatók, hanem kizárólag csak Finnországban,könnyen gondolhatnánk arra, hogy ezeket a Fertőn nem a magyarok, hanem az idetelepült németek honosították meg. Ez azonban egyáltalán nem valószínű, mert ők a kürtőt idejövetelük előtt talán nem is ismerhették, amit az is bizonyítana, hogy e fogóeszközre vonatkozó „kürtő" szót is a magyarságtól vették át és „Kartei" Kertei" változatban használják. Sőt, mint ahogy Kari Stundl tanulmányából kitűnik 1

3 \ a magyar kürtő szón kívül még a szláv „rapgb", „rapga" kifejezést is alkalmazzák e nádból készült fogóeszköz megjelölésére, ami az Al-Duna, Dnyeszter és Dnyeper folyók mentén, valamint a Dobrudzsában

1ugyancsak vejsze, rekesz, lésza jelentésű. Véleményünk szerint a német „Gade" és a magyar „garda"

13

6 szó jelentése teljesen azonos, s így mindkettő a szláv „rapgb", „rapga" szóra vezethető vissza. Eszerint tehát a török eredetű szón kívül még az említett szláv kifejezést is a magyarság közvetítette a délorosz területekről a németek felé. így könnyen elképzelhető, hogy maga a fogóeszköz is ugyanilyen közvetett úton került hozzájuk. 13

3 JANKÓ János, 1900. 134., 137-141. 13

4 STUNDL, Kari, 1947. 24. 13

5 JANKÓ János, 1900. 59-63. 13

6 Az Osztrák-Magyar Monarchia, 1896. IV. 461. 81