Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

REKESZTŐ HALÁSZAT - 1. KÜRTŐ - A kürtő készítése

okvetlenül szükséges (sőt, csak a legritkább esetben!) s ennek hiányában az S betűvel jelzett lészatoldalék is feleslegessé válik. Ezek után jogosan feltehetjük azt a kérdést, hogy vájjon a fej melletti kapu, és az ezzel együtt alkalmazott lészatoldalék hiányában a kürtő elveszíti pontyfogó jellegét? Természetesen nem. Ebből pedig arra következtethetünk, hogy egyáltalán nem az a lényeges meghatározója a pontyfogó vejszének, amire Herman Ottó utal, hanem az, hogy a kürtő részei (az udvar, a nagy és kiskotróca, valamint a fej) nem könyökösen, hanem folytonos sorrendben, egymás után helyezkednek el, aminek következtében a kapuk — az egyre jobban szűkülő bejáratok - is egyvonalba esnek,egy irányban nyílnak egymás után, hogy a halat a vett irányból el ne térítsék, - ne kelljen kanyarodnia, mert akkor a ponty már megriad és visszafelé siet - hanem egyenesen vezessék a fejbe, ahol aztán fogva marad, ahol vesznie kell. Az elmondottakat összegezve tehát megállapíthatjuk, hogy a mai pontyfogókürtővel azonos formát alkalmaztak már a XVTII. század első felében is, - a mai annak egyenes leszármazottja, továbbfejlődött formája — míg a könyökös elrendezésű kürtő, — valószínűleg ennek változataként - csak a XIX. században jött létre, amely tulajdonképpen nem is tekinthető pontyfogó kürtőnek. Éppen ezért a Herman Ottó által bemutatott könyökös típusokat, a fertői kürtő történeti fejlődésének további vizsgálatánál, ethnikus vonásainak összehasonlításánál, már nem is elemezzük 130/b Mielőtt azonban erre rátérhetnénk, előbb ismertetnünk kell, a kürtő készítésének, leállításának, alkalmazásának módját, hogy némi képet adhassunk - a formáján kívül - annak anyagáról, fonásának technikájáról, méreteiről, az egyes részek pontos beállításának fontosságáról, a leállítás sorrendjéről, fogósságáról, a halászatban betöltött szerepéről, stb.-ről is. (1948^49-től 1955-ig szünetelt a magyar területen a kürtővel való halfogás. Nem állítottak le kürtőket a vízre való bejárás korlátozása miatt. 1955 telén azonban már újra készítettek kürtőket, melyek 1956 tavaszán kerültek leállításra. így volt alkalmunk megfigyelni ezek készítésének módját. Most 1957-ben már megint rosszabbodnak a bejárási viszonyok, ezért a legtöbb halásznál a kürtőnek való, göngyölegbe összehajtogatott lészák még az ívás után is a padláson hevertek). A kürtő készítése A kürtőt és különösen a fejet válogatott, jó minőségű 1-2 esztendős nádból készítik, amely elég hosszú és erős, s így a követelményeknek megfelel, a leállításnál az erős nyomásra nem törik el, és a viharban a hullámok sem tépázzák meg. Ezt már ősszel beszerzi a halász, de csak télen kerül sor a feldolgozására. „A nádat már előre elkészítem, és a kürtőt télen megfonom. A nádról le is szoktam pucolni a hejját, hogy fényes legyen, mert különben a hal megijed tőle" 104 A külső héjától megtisztított nádvesszőket kévékbe kötik, és úgy tárolják a fonáshoz szükséges gyékény csomókkal együtt. A nádat u.i. mindig gyékénnyel fonják, dróttal soha sem, mert az megrozsdásodik, és lazán fonni sem lehet vele, pedig a laza fonás alapvető követelménye a kürtőnek. Lényeges, hogy a nád kicsit lazán legyen összefonva, 103/b (Ed^g lait a

z Ethn.-ban közölt tanulmány. S. E.) 1 ^ Zsugonits Ferenc. 68