Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

ÁLLÍTÓHALÁSZAT - KARIKÁS CÉRNAHÁLÓ

Ezzel a hálóval az állítóhalászatnak itt bemutatott módját április közepétől augusztus végéig gyakorolják, de csak azokon a napokon, amikor egészen csendes, sima a Fertő víztükre. A hegykői adatközlőink véleménye szerint az 1900-as években és az 1910-es évek első felében már használtak a Fertőn cérnahálót, de azt nem a karikák, hanem a folócok vagy párák tartották fent a vízen. így lehetséges, hogy ezt a folócos (párás) cérna hálótípust a régebbi rákosi halászok is ismerték, csak a mostaniak nem emlékeznek erre, mivel az említett időpont után ennek alkalmazására - sem a magyaroknál, sem a németeknél - nem került sor. Ez mindenesetre azt bizonyítja, hogy az állítóhalászatnak ezt az eszközét már 50 évvel ezelőtt is ismerték és alkalmazták. Azonban a fentebb bemutatott karikás cérnaháló meghonosodását, és egyre nagyobb elterjedését mégis az 1956-ban idekerült velencei halászok hatásának tulajdoníthatjuk 1

8^/b 189/b ^ Velencei-tóra 1888-ban a Balatonról hozták a pótás cémahálót, évtizedeken át több-kevesebb sikerrel használják 1943-ban a nagybaracskai származású Szalinka Imre hozza a karikás cémahálót, de 1945-ig titokban használja. Akkor lesz átalános, de feléledt a pótás is. V.Ö. SOLYMOS Ede, 1958. 17-28. és 1965. 135-136. S. E.) 135