Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

REKESZTŐ HALÁSZAT - 1. KÜRTŐ - A kürtő leállítása

Ezek után rátérünk a másik sorozatunk, a szárnylészás csoport összehasonlító anyagának tárgyalására. A szárnylészás csukafogó c. típushoz csak némileg hasonlító formákat találunk a Kubán mellékén az oroszoknál, Szurgut vidékén pedig az osztjákoknál

12

7. Az eltérés - amint az a 28. ábrán látható - az első kubáni alaknál abból adódik, hogy annak csak az egyik oldalán van szárnya, lészája, a másodiknál pedig egyrészt a vejsze alapanyagból - mivel ez már hálóból készült, - a fej szögletes voltából és különös zárószerkezetéből, valamint - a harmadik rajzon bemutatott, osztják vejszéhez hasonlóan - abból, hogy a szárnylészái nem közvetlenül a fej szájnyílásához kapcsolódnak. A csukafogó d. típussal tökéletesen megegyezik a Herman Ottó által bemutatott „rácz vejsze". „...mely magyar földön a ráczságnál és oláhságnál, elvétve azonban a magyarságnál is divik, s leginkább tavakban használatos"

12

8. Ehhez hasonlók még a Szurgut vidéki osztják vejszék is, de - amint azt már az előbbinél is láthattuk - ezek lészái sem kapcsolódnak a fej szájnyílásához

1^ (29. ábra). A csukafogó e. típushoz hasonló, választóiészávai is ellátott szárnylészás alakot azonban sehol sem találunk, s így ez csak helyi kapcsolási ill. összeillesztési módnak tekinthető. A szárnylészás pontyfogó kürtők b., c. és d. típusával teljesen megegyező alakokat sem találunk vizsgálódásunk területén, amiből arra következtethetünk, hogy - a legfejlettebb középlészás pontyfogó e. típussal együtt - ezek is speciálisan fertői formáknak tekinthetők. Ezekhez még legjobban hasonlítanak azok az ugyancsak szárnylészás és udvaros, vagyis kotrocás alakok, melyeket Jankó János „kota" néven a Dnyeper mellékéről mutat be.

12

9 (30. ábra). A dnyeperi vejsze egyik formáját a 30. ábra 1. rajzán láthatjuk, amely „...ikeralak, tehát úgy a víz mentében, mint a víz ellenében úszó halnak megkerítésére alkalmas; mindegyiknek van kürtője, ez előtt egy-egy kotroczája, melyek egymásba szájadzanak, és közös kétoldali lészájuk. Amennyiben párosan, sőt többszörösen is egymás mellé állítják, ilyen esetben az ikervejszék összekötési módját a 30. ábra 2. rajza mutatja be"

1^. A 30. ábra 3. rajza pedig a másik — „rendkívül kiművelt" - dnyeperi vejsze alaprajzát adja. „...ez szintén ikervejsze; ennél a lészát tág udvar szakítja meg, melyet hatkarélyú fal vesz körül - minden karély külön darab - s melybe minden két karély közt összesen tehát nyolcz nyíláson juthat be a hal: a tág udvar két ellentett végében van a két kürtő"

1^

1. Amint láthatjuk tehát, a fentiek egyrészt a kotrocájuk ill. udvaruk formája, másrészt a szárnylészáik egyenes - a vejsze hossztengelyére merőleges - állása miatt mutatnak eltérést az említett fertői pontyfogó típusoktól. A fertői pontyfogó b., c. és d. típust még legjobban az a vejszelak közelíti meg, amit U.T. Sirelius közöl

13

2 - a szentpétervári halászati kiállítás anyaga alapján, - mint román formát, melyet szerinte a Dunán használhatnak (31. ábra) 12

7 JANKÓ János, 1900. 67-70, 95-97. 12

8 IIERMAN Ottó, 1887. 157. 12

9 JANKÓ János, 1900. 95-97. és 111. 13

0 JANKÓ János, 1900. 63-64. Lásd még 113. 13

1 JANKÓ János, 1900. 64. Lásd még 114. 13

2 SIRELIUS, U.T. 1906. 363. 80