Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

REKESZTŐ HALÁSZAT - 1. KÜRTŐ - A kürtő leállítása

egyaránt rendelkeznek, s ezért átmenetet képeznek a két csoport között. Ezek tulajdonképpen egy külön harmadik: közép és szárnylészás alakként is felfoghatók. Azonban, amíg a c. típusnál a középlésza csak másodlagos jelentőségű, - mivel ennél a kürtők páros leállítása esetén azok szárnylészájukkal kapcsolódnak össze, rézsútosan egymás mellett - addig az e. típusnál elsődleges, mivel - az a. típushoz hasonlóan - ezek a középlésza segítségével egyenes vonalban kapcsolódnak egymáshoz (24. ábra). így végeredményben a c. típust a b. az e. típust pedig az a. formára vezethetjük vissza. Azok továbbfejlődött - középlészával, illetve 2 szárnylészával és 4 nyelvvel vagy viszával bővült - alakjaiként foghatjuk fel. Mindezt egybevetve a középlészás kürtők fejlődésének sematikus sorrendjét a következőképpen állíthatjuk fel: A csukafogó a. típus páros kapcsolásával jött létre annak b. típusa, majd a kotroca alkalmazásával a pontyfogó a. típus, amiből aztán - a szárnylészás kürtők hatására - kifejlődött a legbonyolultabb középlészás forma, a pontyfogó e. típus. A szárnylészás kürtők fejlődésének sorrendje pedig a következő: A csukafogó c. típus páros kapcsolásával alakult ki annak d. és e. típusa, majd a kotroca és viszák alkalmazásával a pontyfogó b. illetve középlésza toldalékkal a c., s végül két kotroc kiépítésével a d. típus. A felsorolás természetesen nem jelent időrendi sorrendet. Annyit azonban mindenesetre megállapíthatunk, hogy „...a középlészás csoport typologiailag alacsonyabb fejlettségű, mint általában a szárnylészás csoport, de ezzel nem mondtuk azt, hogy a középlészás vejszék valamely tagja nem fejlődhetett természetesen úgy, hogy szárnylészássá alakult, vagyis fejlődésében a másik csoport alaksorozatai mellé, s így azok területébe be ne kerülhetett volna"* ^ Amint ezt, a már bemutatott két átmeneti típusnál is láthattuk. Itt kell még leszögeznünk azt a tényt is, hogy a fertői pontyfogó kürtők kotrocái szabályos, szív alakú előudvarai - a fej előtt szimmetrikusan és azzal egy tengelyben helyezkednek el, s ennek megfelelően — mind a közép, mind pedig a szárnylészás formák - a szimmetrikus előudvaros vejszetípusok közé sorolhatók. E tipologizálás után megvizsgáljuk, mely területeken találunk a fertői kürtőtípusokkal egyező - teljesen azonos, vagy csak ezekhez hasonló - formákat, hogy az összehasonlításból következtetéseket vonhassunk le ezek eredetére, elterjedésére, történeti fejlődésére vonatkozóan. Természetesen az összehasonlító anyagot - ahhoz, hogy ezekből ne csak az egyes eszköztípusok formai azonosságát, hanem ezen túlmenően, azok rokonságát is megállapíthassuk - elsősorban a magyarsággal rokon, a honfoglalás előtt - vagy után - vele érintkező és a még ma is szomszédságában élő népek területén kell keresnünk, mivel közvetlen hatást csak ezektől várhatunk. Az összehasonlító vizsgálatnál a közép- és szárnylészás csoportosítás sorrendjét követjük, s ennek megfelelően előbb a közép-, majd a szárnylészás fertői kürtőformák analógiáit mutatjuk be. A középlészás csukafogó kürtő a. típusával azonos a tiszamenti alföldi kisvizeken alkalmazott u.n. vakvészfővalamint a Duna kiliai, balparti ágában, az oroszok 11

4 JANKÓ János, 1900. 117. 11

5 ECSEDI István, 1926. 69, 72. 76