Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)
REKESZTŐ HALÁSZAT - 1. KÜRTŐ
szárazon készítik el ily módon, s azután a tóban úgy állítják a nádas szélébe, hogy a sövénykerítéseket hosszúra kihúzva a tó talajába erősítik le olyképp, hogy a zárt medencék (ezek a kürtők vagy vejszefejek L. K.) vagy kertecskék a kerítés közepén folytonos sorban legyenek elhelyezve. Az egyik, amelyiket HoJJhdk neveznek, a jobb oldalon, a másik, a Kap, a baloldalon, a harmadik, a Kärtfächel, a középső helyen áll, éspedig úgy, hogy a kerítés (régi magyar neve: lésza L. K.) minden oldaláról nyitva legyen a bejárat a kertecskékbe. Miután ezek ilyen rendben össze vannak szerkesztve, a halak akármilyen oldalról jöhetnek, a felállított sövényeket találják útjukban; ekkor vagy elvonulnak, az egész alkotmányt megkerülve, vagy ha a kertecskék felé veszik útjukat, ezekbe kerülnek és a vigyázatlanok akár jobbfelé fordulnak, akár balfelé akarnak visszakozni, fogva maradnak. Ha a bejárást meg is találják, a kijárat úgy van megszerkesztve, hogy a belépő mögött legott bezárul és az így bekerített halak ki már nem mehetnek többé. És evvel a halászó módszerrel magunk láttuk, hogy a rusztiak a Fertőben sok ezer halat tudtak zsákmányolni." 9 4 Ez a leírás megegyezik a ma is használt pontyfogó kürtővel (12.ábra b.), mivel ez is háromrészes (1. fej, 2. kotrocza, 3. a viszával és lészával bezárt udvar), de nem azonos a Herman Ottó által bemutatott, könyökös elrendeződésű kürtővel, mint ahogy azt Lukács Károly 95 feltételezi, mivel ezeket a zárt kertecskéket folytonos sorrendben helyezték el. Mindebből az következik, hogy 1730-1740 között is a mai pontyfogó kürtővel azonos formát alkalmaztak, vagyis a mai forma annak egyenes leszármazottja, és nem a Herman Ottó által 1886-ból bemutatott kürtőtípus egyszerűsített formája, mint ahogy azt első látásra gondolnánk. Véleményünk szerint, ha a fertői pontyfogó kürtő történeti fejlődését kívánjuk megrajzolni, akkor ebből az alapformából kell kiindulnunk és nem a Herman-féle könyökös elrendezésű kürtőtípusból, mivel az utóbbi egyedi jelenseg is lehet. Amit az is bizonyít, hogy Kertész György 9^, az egész környéken híres hegykői vejszeépitő, az 1896. évi ezredéves kiállítás halászati pavilonja mellett már egészen más típusú kürtőt épített. Ez lényegesen eltér az eredeti könyökös alapformától, és a maival némi azonosságot mutat, mivel a bejáratok — legalább is az egyik kürtőnél - egymással szemben helyezkednek el (16. ábra 1.), és ha ezen a kürtőn közvetlenül a fej mellett Kertész György nem épít ki egy másik kaput, akkor előttünk állna a mai alapformának megfelelő kétkotrócás (kis- és nagykotrócás) pontyfogó kürtő (16. ábra 2.). Mindebből kitűnik, hogy Kertész György előtt nem lehetett ismeretlen a mai pontyfogó szerszám, — mivel a kiállításon ezt az alapformát vette mintául - de mégis változtatásokat eszközölt azon, amiben az is befolyásolhatta, hogy a kürtőt kiállításra építette, mert a fej mellett elhelyezett kapu nem okvetlenül szükséges, ugyanis a kürtőzöhelen ritkán adódik olyan helyzet, hogy ne kettő, hanem három irányból kelljen várnia a halakat, az egymás mellé elhelyezett kürtőknek. Az említett kürtő párja már könyökös elrendezésű, ami megfelel a parttól a síkvíz felé igyekvő fogására, mert akkor a reggel visszafelé siető ponty már nem olyan óvatos, mint amikor este kifelé tart. Ezért egyszerűbb a kívülről (part felől) váró ennél is és a mai kürtőnél is, mint a belülről 9 4 LUKÁCS Károly, 1941. 137-138. 9 5 LUKÁCS Károly, 1941. 138. Kertész György és nem József, mint ahogy Herman O. A vejszék és varsák fogósságáról c. tanulmányába (HERMAN Ottó, 1901. 68) úja. Valószínűleg elírás vagy sajtóhiba, mivel másutt (HERMAN Ottó, 1898. 12) ő is Györgynek említi. 65
