Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)
REKESZTŐ HALÁSZAT - 1. KÜRTŐ
A formák összehasonlításából kitűnik, hogy a fej és kotroc mindegyiknél megtalálható, az udvar azonban csak a középső háromnál: b., c. és d. formánál. Két kotroc pedig csak a negyediknél, a. d. típusnál. A formák között viszonylag kicsi az eltérés, ha azokat csak mint egyedülálló kürtőket nézzük, - és a lészák elhelyezésének módját nem vesszük figyelembe - de ha azok egymáshoz való kapcsolódását is megvizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy az a., valamint az e. forma kapcsolási módja hasonló a kétfejes csukafogó kürtőéhez (lásd 11. ábra b.), míg a többi eltér ettől, mivel a fej és kotroc nem egymással szemben egyenes vonalban, hanem közvetlenül egymás mellett, vagy távolabb rézsútosan helyezkedik el (13. és 15., valamint 24. ábra). A 12. ábrán bemutatott kürtőformákat tehát lerakhatják egyenesen, magánosan is, meg egymáshoz kapcsolva is. Az utóbbi megoldás jobb, mert így a szerszám két irányból várhatja a halat. Az összekapcsolásnál legtöbbször nem is azonos típusok kerülnek egymás mellé - mint az a 13. ábrán látható - hanem két különböző - egy egyszerűbb és egy bonyolultabb - kürtőforma (15. ábra). Hogy ez miért így történik, arra a halászok adják meg a választ: „A kürtőt ollan csapásra állítjuk fel kora tavasszal, ahol a nyíltvízről, nagy Fertőről este kifele megy, reggel pedig befelé a hal. Illen esetben mind a két oldalról várni kell a halakat, ezért két kürtőt egymás mellé állítunk, egymásnak háttal úgy, hogy az egyiknek a kapuja a part felé, a másiké meg a Fertő felé nézzen. így akár a kifelé menő, akár a befelé jövő halak biztosan a kürtőbe mennek. Az a kürtő, amelliknek a kapuja nagy Fertő felé néz, mindig bonyolultabb, huncfutabb, ezt két kotroccal, kotrocával látjuk el, hogy a hal az esti óvatossága ellenére is belemenjen. Este ugyanis, amikor kifelé tart a hal, akkor nagyon óvatos, nem siet, csak lassan úszkál kifelé. Reggel már nem illen körültekintő, a ködös nádtól fél, és siet vissza a nagy Fertőbe, igyekszik hamar bejutni, de a kürtőbe kerül. A reggel befelé jövő halakat váró kürtő, vagyis amelliknek a szája a part felé néz, már nem is ollan bonyolult, mint a másik, ide elég egy kotroc is"^. Ha a mai kürtőtípusokat összehasonlítjuk a Herman Otto által bemutatott „fertői kürtőtípussal"^ akkor azonnal szembetűnik, hogy ezek alapformaja lényegesen egyszerűbb, mivel a bejáratok nem könyökösen, hanem egymással szemben, egyvonalban helyezkednek el (lásd 14. és 15.ábrát). Azonban, ha a részeit is megvizsgáljuk a Herman-féle és a mai kürtőformáknak, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a d. tipusú pontyfogókürtőn (lásd 12. ábrát) mindazok a részek, szerkezeti elemek megtalálhatók, amik a múlt századin, csak más az elrendezésük. Sőt még az elnevezésük is azonos: fej (Kopf), kis- és nagykotroca, esetleg szív, vagy szivesvisza (Erste Schlucht, Zweite Schlucht, oder Erste Kammer, Zweite Kammer, oder Herz), udvar (Hof), visza, lésza (Wand, Langewand, Leitwand) és futólésza, kapu és nyelv. A könyökös elrendezésű (14. ábrán látható), múltszázadi kürtőket Kertész György hegykői halász készítette. Halála után azonban ezt a formát a halászok teljesen elhagyták, mivel azt, egy egyszerűbb, de mégis jobb, eredményesebb kürtőtípussal helyettesíthették. Erről az egyik adatközlőnk a következőket mondja: „A régi kürtőknek, amiket még Kertész Györgyék készítettek, az volt a hibájuk, hogy nagyon sötét a kotrocájuk és a fejük. Abba csak a csuka ment bele,a ponty csak nagyon ritkán. Kertész György 1904-ben, vagy 1905-ben halt meg, azóta illent nem készítettek. Mi egyszer csináltunk arra a mintára, de rájöttünk, hogy a ponty fél tőle, nem nagyon Zsugonits Ferenc. 9 1 HERMAN Ottó, 1887. 156-157. 62
