Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

HALÁSZ-TOPOGRÁFIA

63. Mátyás-tó (és bokor) 64. Szarka-tó 65. Kis-csatorna, Kis-kanális 66. Központi árok, vagy Központi ér 67. Nagy-csatorna, vagy Nagy-kanális 68. Újbokrok 69. Kis-sziget 70. Nagy-sziget 71. Füttyszó-árok 72. Vadám-metszés (Vadám Gábor készítőjéről elnevezve) 73. Széplaki árok 74 4 méteres árok 75. Széplak-sarródi-csatorna 76. Sarródi csatorna 77. Ferkó-árok 78. Körgát, vagy töltés 79. Hansági csatorna, vagy Hansági kanális A felsoroltakból kitűnik, hogy ezek elnevezésüket egyrészt a partmenti községekről és ezek határvonalairól (Lásd: 1, 2, 3, 4, 9, 10, 29, 33, 38, 39, 45, 56, 73, 75, 76 és 79est), vagy egyéb különálló épületeiről), mint pl.: az 5, 8, 11, 20, 28, 29-es) kapták, másrészt olyan személyekről, akik azt a területet bérelték, sokáig halászták, vagy-a csatornáknál és árkoknál - akik azt készítették (mint pl.:a 12, 13, 15, 16, 19, 24, 29, 30, 34, 35, 36, 48, 52, 53, 57, 60, 63, 72 és 77-es). Ezeken kívül még az alakjukról, elhelyezkedésükről, mélységükről stb. is neveztek el halászatra alkalmas helyeket (pl.: a 6, 7, 14, 17, 18, 40, 44, 46, 49, 51, 54, 62, 65, 66, 67, 68, 69, 74, 78-as és ide sorolhatjuk még a 71. számút is, amely „katykaringós, girbe-gurba" formájáról kapta a „Füttyszó-árok" nevet). A helymegjelölések azonban egyszerű eseményekből is adódhatnak: Ilyen pl. a „Szarvas-tócsa" (3l-es), vagy a „Lóbokor" (41-es), ahol egyszer szarvast, ill. lovat fogtak, vagy a „Búza-, v. Búzaszem-bokor" (43-as), melyen az egyik éven a nád között néhány élő búzaszálat találtak, s azóta is csak így nevezik azokat. Itt említhetjük az „Aldozócsütörtök tavat" is, amely e különös nevet azért kapta, mert 1899-ben ezen a helyen Aldozócsütörtök napján, egy húzásra 13 q halat fogtak. A „Pipagyújtó-bokornár (59-es) pedig a halászok kifelé jövet pipára szoktak gyújtani - mivel ez árnyékot tartott és ha itt meggyújtották a pipát, akkor az éppen arra égett ki, mire a partra értek - s ezért ezt még ma is mint pipagyújtó helyet emlegetik. Amint láthatjuk, a halászattal kapcsolatos helymegjelölés területünkön elég ritka, csupán csak a „Kikötődombot" (58) és a „Kürtőshelet" (55) sorolhatjuk ide. A halászok pontosan tudják, hogy az egyes helyek közül, mikor - milyen időszakban - melyik a legalkalmasabb a halászat egyik vagy másik módjára. Ezt különösen a „KürtősheF'elnevezés bizonyítja. Ismerik a bokrok, dombok, csatornák, árkok, szigetek minden kis zugát, s így tudják azt is, hogy hol találhat a hal jó búvóhelyeket, vagy ivásra alkalmas föjjes, gyöpös részeket. Érdekes, hogy a Fertő magyar területén - az ország más vidékeitől elétérően - a „tanya" elnevezés teljesen ismeretlen. Ezt a kifejezést - mint tapasztalhattuk - sem az 37