Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

A FERTŐ TÓ

Mindebből kitűnik, hogy a Fertő a legszeszélyesebb változások örökös színtere. „Állandóság, megállapodottság talán soha sincsen benne. ...Mindez pedig mint végső okra, a nagyfokú sekélységre vezethető vissza"-^. A Fertő nagyarányú vízingadozásának megakadályozására, a vízszint állandósítására irányuló rendezési tervek már a XVIII. század második felében felvetődtek. Az 1775-ben megásott Hanság-csatorna egyik funkciója is az volt, hogy a tó vízállását egyensúlyba tartsa, felesleges vizét levezesse, vagy sekélysége esetén azt taplálja Ezzel tehát a Fertő vízszintjének bizonyosfokú szabályozása már lehetővé vált, de meg korántsem volt kielégítő. Mindenesetre a tavaszi olvadásoktól megemelkedő tovizszint, ennek segítségével néhány hónap alatt leszállítható volt normális magasságra. Az eredeti Meiszner-féle tervek szerint e csatornát, - nemcsak a pomogyi hídig, hanem - a Fertő közepéig, a Vulkáig kellett volna kiépíteni, s ezzel a tó lecsapolását is meg lehetett volna oldani. A lecsapolást azonban sokan ellenezték, egyrészt a tófenék rossz, szikes talaja miatt, másrészt a vele járó nagy költségek miatt. Ezért végül úgy döntöttek, hogy a Fertőt csak részlegesen csapolják le azáltal, hogy a Hanság-csatornát 8 km-rel meghosszabbítják a tó közepe felé. Ezt a munkálatot 1909ben és 1910-ben, valamint 191 l-l2-ben részben el is végezték, azonban a munka mindkét alkalommal kárbaveszett, mert a szélviharok hatására bekövetkező hullámverés a már kikotort részeket beiszapolta. Később aztán nem is kísérleteztek vele, hanem ehelyett kisebb csatornákat es zsilipeket építettek a tó szélére, amikkel a tó vízszintet bizonyos fokig szabalyozni leheti Az 1920-as évektől kezdve már sok változatos tervet dolgoztak ki, mind a magyar, mind az osztrák részről a Fertő rendezésére - vízszintjének állandósítására, ill. lecsapolására - vonatkozóan. A tervek készítésénél általában abból indultak ki, hogy Magyarországnak a fennhatósága alá tartozó sekély tórész teljes lecsapolása és mezőgazdasági kihasználása az érdeke, Ausztriának viszont inkább a tó fenntartása, ami érthető is, mert megfelelő vízállással ez lehetne a bécsiek Balatonja. Mindkét elgondolás csak a két ország együttes közreműködésével valósítható meg. A fentiek alapján egyes tervezők a tavat teljes egészében meg akarják tartani, sőt vízszintjét is emelni kívánják a Lajtából, illetőleg az Ikvaból, vagy Répcéből táplálva. Mások viszont csak kisebb terjedelemben akarják megtartani, a többi részét pedig lecsapolni, mezőgazdaságilag hasznosítani. Ezzel tehát egyrészt jelentős területek válhatnának mezőgazdaságilag hasznosíthatóvá, másrészt a megmaradt kisebb tavat könnyebben tudnák vízzel táplálni, miáltal az időszakos apadásait is teljesen kiküszöbölhetnék^ E tervek megvalósítására azonban még a mai napig sem került sor. Az is elképzelhető, hogy a Fertő lecsapolási kísérletei ugyanúgy kudarcba fulladnak, mint 1620-, 1640-, 1795-, 1799-, 1834-ben. A Fertő tó környéke már az őskorban is lakott volt. Ezt bizonyítják az egyes községek határában előkerült régészeti leletek, melyek főleg az újabb kőkorra, bronzkorra és a vaskorra datálhatok. (Fertőhomokon, Fertőszéplakon, Fertőszentmiklóson találunk őskori leleteket). A halászatból, vadászatból, gyűjtögetésből élő ősember számára kiváló megélhetési lehetőséget biztosított a tó hal- és vadállományával, valamint víziszárnyasaival. Azonkívül bizonyos fokig védelmet is nyújtott. Sövény-, 3

6 VARGA Lajos—

MIKA Ferenc, 1937. 30-31. 3

7 KÁROLYI Zoltán, 1957. 36-37. 3

8 KÁROLYI Zoltán, 1957. 39-40. 28