Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)
A FERTŐ TÓ
hosszabb, keleti fekvésű, 800—2500 méterig váltakozó szélességben túlterjed a magyar határon és ezáltal a magyar nyíltvízi részt két területre osztja. E nagy és összefüggő náddal benőtt területen kívül a tóban kisebb-nagyobb nádszigetek is találhatók. Az említett két nád-félsziget, a szigetek és a szegély belső részét alkotó nádasok töve jelenleg állandóan víz alatt van. A szegély külső része ellenben a víznek az időjárás okozta ingadozásai folytán gyakran kerül szárazra... A nyílt víz fentebb említett hosszabb nád-félsziget keleti és nyugati oldalán, északról dél felé terjed. A nyugati oldalon csak zárt öbölszerű területet alkot. A keleti oldalon teriil el a most túlnyomórészt Ausztriához tartozó tulajdonképpeni nyílt víz magyar része. A határ folytán kezdetben csak keskeny csík, de fokozatosan bővülve halad dél felé. Sopron magasságában megtörik és egyenes irányban a keleti partig ér. A nyíltvíz hullámzásának erősen kitett terület vize zavaros, sohasem átlátszó. A növényzet csak itt-ott alkot a vízszínéig felérő gyűrű alakú szigeteket. Mélysége mint általában az egész to mélysége, délről észak felé fokozatosan nagyobb. (Átlagos mélysége 50-60 cm-re tehető. B. J.) A tisztások - tavak -, a nyugati oldal nádszegélye között terülnek el. Kisebb-nagyobb növényzettel sűrűn benőtt víztükrök. A növényzet a hullámzást mérsékli, miért is vizük tiszta, a fenékig átlátszó. Már délibb fekvésük miatt is a nyíltvizeknél sekélyebbek. (Általában csak 20-30 cm mélyek. B. J.) A nádast sok helyen csatornák szelik át. Nádba vágott mesterséges utak a nádszállítás és a halászat céljára szolgálnak. Mesterséges voltuk miatt a környező víznél mélyebb árkok, a víz visszahúzódása esetén menedékei a halaknak"^. A Fertő magyar részének: „Élesen elhatárolt partja nincsen, a partot mindenütt nad szegélyezi, a víz egyre sekélyebb lesz, lassan mocsaras részbe megy át, melyre árkokkal átszelt nedves rétek következnek. Legmélyebb része eltekintve egyes kisebb terjedelmű mesterségesen kimélyített helyektől, a felsőrákosi határ északi részén van, hol a 120-150 cm-t is eléri. A vízfenék túlnyomóan 25-30 cm mély laza iszap. Szilárd fenék nagyobb kiterjedésben csak a fertőrákosi határ felső részén van"^. A to földrajzi, hidrológiai viszonyainak részletesebb taglalása után, annak keletkezéséről, elnevezéséről, évszázados vízingadozásairól, valamint a vele kapcsolatos lecsapolási problémákról csupán csak vázlatos képet kívánunk adni, mivel ezek részletekbe menő ismertetése dolgozatunk megértéséhez nem okvetlenül szükséges. A Fertő keletkezésére, kialakulására vonatkozóan elfogadhatjuk Károlyi Zoltán véleményét, aki szerint: A Kisalföld medencéje - a Nagyalfölddel egyidőben - a harmadkorban süllyedt le, s e medencéhez tartozó, úgynevezett pontusi tábla különböző méretű süllyedéséből keletkezett a Fertő medencéje, a Hansággal együtt( ). Elnevezéséről Hunfalvy Pál a következőket írja: „Mind a Balatonra, mind a Fertőre a rómaiaknál csak a Pelso név divatozott. A folyónevek megmaradnak a rómaiak után, s átörökölnek a magyarokra. A Pelso tónév megváltozik. A nagyobbik tóra talán már az avarok közt élt szlovénektíil a Balaton (balto-sár) név ragad, s rajta marad a magyarok között is, kik az ottani szlovéneket magokba olvasztották: a kisebbik tónak Fertő lesz a neve, mely magyar szó, ugyanazt jelentő, mint a Balaton"^'. 1 ( 8 MIKA Ferenc - BREUER György, 1928. 105. 1 9 MIKA Ferenc - BREUER György, 1928.106. 2( J KÁROLYI Zoltán, 1957. 34." 2 1 HUNFALVY Pál. 1876. 381. 21