Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

A FERTŐ TÓ

Ikva vize a Fertőbe ömlött. A múlt század végén csatornáztatván, a Répczébe vezettetett, mellyel a Harcsás tó körül egyesül' ® Mint a fentiekből is kitűnik, a Fertőnek tehát jelentősebb hozzáfolyása nincs, a beléömlő néhány patak, er és forrás pedig nem nagyon táplálhatja vizét. Részben ennek is köszönhető rendkívül sekély vízállása, melyet aztán a különböző hőmérsékleti változások annyira befolyásolhatnak, hogy közvetve, ezen keresztül, még a tó élőlényeire, halállományára is nagy hatást gyakorolhatnak. A tó vizének hőmérséklete ugyanis a sekély vízállás miatt teljesen a levegő hőmérsékletétől függ, annak valóságos függvénye. Forró nyári napokon igen magasra emelkedik, s gyakran mértek már 30 C°-on felüli meleget is, ami a víz egész mélységére, sőt még az iszapra is vonatkozik, mivel az is hasonló hőmérsékletet vesz fel. Ennek eredményeként a víz oxigéntartalma nagymértékben lecsökken, s így sok hal megfullad a kevés oxigénmennyiség következtében ^'. A másik rendkívül káros jelenség a to halállományára nézve a nyári meleg következtében beálló nagyfokú elpárolgás, ami a víz sótöménysegét annyira fokozza, hogy sok halfaj - a gyors alkalmazkodóképesség hiányában - elpusztul A forró nyári napokon egyrészt tehát az oxigénhiány, másrészt a nagyfokú sótöménység miatt mindig meglehetősen nagy a halállomány pusztulása. E nagyfokú felmelegedésnél azonban még nagyobb veszedelmet jelent a tó élőlényeire, halfaunájára a nagy hideg. Erős tél esetén ugyanis a tó partmenti sekélyebb része fenékig befagy, aminek következtében az ott tartózkodó élőlények elpusztulnak. Még a mélyebb területekre menekülő halak élete sincs biztonságban, mert tartósabb jégkéreg esetén a víz oxigéntartalma csökken, s így különösen az igényesebb halfajok élete itt is veszélybe forog. Erre jó példa az 1928/29. évi kemény tél, amikor a tó nagy része fenékig befagyott, s így a benne tartózkodó élőlények majdnem teljesen megsemmisültek^. A nagyfokú hőmérsékletváltozások természetesen még nagyobb kilengéseket mutatnak akkor, ha a Fertő vize az átlagosnál is alacsonyabb, vagyis amikor a kiszáradási jelenségek mutatkoznak. Áramlást a tavon csak a szél okoz, amely szintén súlyos károkat tehet a halállományban. „A Fertőnek nagy sekélysége és kevés vízmennyisége következtében ugyanis a csekélyebb erejű szelek is abba az irányba nyomják el a vizet, amerre fújnak. Hosszantartó északi és északnyugati szelek alkalmával a mai osztrák tóterületről a déli, magyar tómedencébe ömlik át a víz,- nagy örömére a halászoknak, mert ilyenkor igen sok hal sodródik ide, illetőleg úszik el a vízzel. A szél tartama alatt Nezsidernél és Feketevárosnál eltűnik a víz, s csak a szürke iszap marad vissza. Ha azonban a szél déli irányból fúj (ami ritkább), akkor a jelenség is megfordul: a magyar medencerészből ömlik át a tó vize, mint a megbillentetett teknőben. Ha sekély vízállás mellett a szél hosszú ideig tart, akkor megtörténik, hogy a mintegy 50 km^-nyi magyar tórész teljesen szárazra kerül, s még Fertőrákos előtt sincsen víz, sőt az északabbra levő, már nagyobb tómedence közepe táján fekvő Fertőmeggyesnél is alig csillog egy kis víztükör"^. (2. térkép) 1

0 TI [IRRING Gusztáv, 1886. 495-496. 1 \ VARGA Lajos és MKA Ferenc, 1937. 42. MIKA Ferenc, 1933. 99. VARGA Lajos, 1931. 139. 1

2 VARGA Lajos - MIKA Ferenc, 1937. 42. 1

3 VARGA Lajos, 1931. 139. MIKA Ferenc, 1933. 99. 1

4 VARGA Lajos - MIKAFerenc, 1937. 40. 18