Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

HALÁSZÉLET - Halászkunyhó és halászkunyhóbeli élet

tartanak, hogy a másik is odamegy. Rendszerint egészen más helyet jelölnek meg, mint ahol azt valójában fogták. A bandában dolgozó halászoknál már szervezettség tapasztalható, mivel a halászgazda irányítja a csoportot, ami a tagok magán és társadalmi életére egyaránt rányomja bélyegét. Ok, mivel általában földdel nem rendelkeznek, minden idejüket halászattal tölthetik. A kishalásszal ellentétben ők már nem egészen önálló emberek, mert függőségi viszonyban vannak a csoporttal. Ha a gazda vagy esetleg a tagok többsége úgy határoz, hogy halászni mennek, akkor minden tagnak menni kell, csak a legritkább esetben vonhatja ki magát egy-egy halász, de akkor is köteles helyettesről gondoskodni. „A halásznak a Fertőn, a hálónak a vízben a hele"

25

4, mondják a bandában dolgozó halászok, s így a vasárnapok kivételével minden nap reggeltől estig dolgoznak. Egy-egy banda tagjai nagyon összetartanak, még vasárnaponként, vagy esténként is összejönnek valamelyikük lakására, vagy együtt mennek inni a kocsmába. Régebben az egyes bandák tagjai még jobban összeforrhattak, mert azok életük nagyrészét valóban együtt élték le a vízre épített második otthonukban, a kunyóban. A továbbiakban e régi kunyhóbeli életről és magáról a kunyhóról adunk némi képet. Halászkunyhó és a kunyhóbeli élet A Fertő magyar területén a hegykői halászbandának, kötésnek volt a legrangosabb, legmódosabb kunyhója, mivel az övüké - a többiétől eltérően - nem a parton, hanem a vízen cölöpökön állt, ugyanúgy, mint a Kis-Balaton halászkunyhója

2 . Ezt először a széplaki határban építették fel 1927-ben. Itt állt 1935-ig, azután a hegykői területre, a „Központi érre" vitték, mivel ott jobb volt a haljárás. Ezen a helyen állt 1946-ig, míg le nem égett. (A halászok szerint egy homoki nádarató gyújtotta fel, s így teljesen megsemmisült). A 4 m széles és 5 m hosszú kunyhót 9 cölöpre építették. (A magassága középen kb. 230 cm). Ablaka nem volt, csak egy 180x60 cm-es ajtója, s ha bent tüzeltek, akkor kémény hiányában - a füst is ezen ment ki. A tetejét náddal fedték (77. ábra). Építésének menete a következő: A kunyhó alapját képező 9 db 1.5-2 m hosszúságú cölöpöt (gömbfa, akácból) leverték ill. leásták a talajba, szépen egyenletesen, hogy a magasságuk egyforma legyen. Majd az egymással szembenálló cölöpöket 3 db akácfából szögletesre kifaragott keresztgerendával összekötötték. Ezek fölé helyeztek el - a kunyhó hosszában kétoldalt - egy-egy hosszúgerendát, amit 5 helyen a tetőgerendák kapcsolása céljából már előre kivéstek. (80. ábra). Mindezek együttesen alkották a kunyhó alvázát. A keresztgerendák közötti részt ledeszkázták, ez lett a kunyhó padlója. Azután kezdődött a tetőszerkezet (78. ábra) felhúzása. A már előre szögletesre kifaragott tetőgerendákat, - fedőfákat vagy fedőgerendákat - a közepe táján (a hosszúgerenda elhelyezkedési magasságának megfelelően) befűrészelték és kivésték, hogy a felállításnál a hosszúgerendához rögzíthessék. Felül pedig úgy 254 Zsugonits Ferenc. Magyarság Néprajza, é.n. II. 105. 269. á. 182