Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

SZÖVETKEZETI HALÁSZAT

SZÖVETKEZETI HALÁSZAT Területünkön 1953. szeptember 1-én alakult meg az „Április 4 Halászati Termelőszövetkezet", azzal a céllal, hogy a Fertő közvetlen környékén elhelyezkedő községek halászait egy egységes szervezetbe tömörítse, s ezáltal azok a vízterületet az allamtol közösen belelhessek, valamint a fogott halmennyiséget a szövetkezet útján értékesíthessék. Ettől kezdve az egész magyar tórészt a szövetkezet bérelte az államtól évi 68 q halért ill. 68 q hal fogyasztási áráért. Ez volt a beszolgáltatás, ill. a bér a vízterület használatáért, melynek összeget közvetlenül a Nyugati Halászati Felügyelőséghez kellett befizetniük. 1953. szeptemberében még csak 11 taggal működött a szövetkezet. Ebből 6 fertőrákosi, 3 fertőhomoki, 1 hegykői és 1 fertőbozi halász volt. A kis létszámnak megfelelően két brigádban dolgoztak, - ami a régi kötéssel, vagy bandával azonos, és így a vízterületet is két részre osztották: az egyik brigád halászott Fertőrákos, Balf, Sopron, Fertőboz és Hidegség határában, a másik pedig Fertőhomok, Hegykő, Szeplak és Sarrod térségében, egy-egy nagyhúzóhálo segítségével, valamint egyénileg kisszerszámokkal. 1953. novemberében még két, decemberében pedig 5 újabb fertőrákosi halász lépett be a szövetkezetbe, s ezzel megalakult a harmadik brigád. A létszám azonban még mindig emelkedett, mivel 1954. februárjában egy fertőhomoki, márciusában pedig egy hegykői halász is csatlakozott hozzájuk, s igy a tagság száma húszra növekedett, mely aztán már a szövetkezet feloszlásáig változatlan maradt. A 20 tagon kívül a szövetkezetnek volt még egy ügyvezetője, aki az anyagi, pénzügyi, nyilvántartási és értékesítési ügyeket intézte, valamint egy elárusítója, aki a szövetkezet soproni halcsarnokában a hal közvetlen átvételével és árusításával foglalkozott. A halászok létszámanak megnövekedese ellenere továbbra is csak három brigád halászott nagyhúzóhálóval, míg a többi kisszerszámokkal dolgozott (kishalász!), a szövetkezet keretein belül. Ha azonban valamelyik brigádból egy-két halász néhány napra valamilyen okból (betegség, sürgős mezőgazdasági munka stb.) kimaradt, akkor ezeket a kishalászok helyettesítették. A harmadik brigád megalakulása után már nem osztották fel maguk között a vízterületet, hanem az elsőbbségi jog figyelembevételével ott halászhattak a brigádok is meg a kishalászok is, ahol a vízállásból és haljárásból ítélve a legjobb fogásra számítottak. A halászathoz szükséges munkaeszközök, szerszámok nem a szövetkezet, hanem az egyes halászok v. brigádok közös tulajdonát képezték, éppen ezért a kifogott halmennyiségért 10 %-kal több pénzt kaptak eszközhasználati díjként. A szövetkezet tagjai a halat egyénileg nem értékesíthették, hanem kizárólag csak a szövetkezetnek adhatták el. Ezt az alapszabályzatuk is előírta. A halászok azonban 177