Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

TAPOGATÓ HALÁSZAT - 2. NYELES VESSZŐTAPOGATÓ - A nyeles vesszőtapogató készítése

alkalmatossághoz, a vesszőkön már megjelölt fonástávolságoknak megfelelően, és megkezdi a tapogató fonását. (A drótot azért köti ki, hogy szorosan tudja csavarni és a fonáskor a vesszők függőlegesen állhassanak.) Mind a 4 ill. 5 pár drótot a belső, kikötött végénél egyszer vagy kétszer megcsavarja, azután beteszi az első vesszőt. A vessző betétele után hármat csavar mind a 4 ill. 5 pár dróton, és azután teszi be a következő vesszőt. így a vesszők egymásközti távolsága kb. 2-2,4 cm lesz. Ezt a műveletet fonás- nak nevezik (69. ábra). Minden vesszőt 4 (ill. 5) helyen köt le dróttal, mindig ott, ahol már előzőleg beceruzázta. így rakja és csavarja, fonja a dróttal sorba a vesszőket, mig a kívánt nagyságot el nem éri. Egy tapogatóba a vesszők távolságától függően 85—115 drb vesszőt kötnek bele. A drót csavarását a halász mindig kézzel végzi „...fogóval ezt nem jó csinálni, mert akkor az ember nem érzi, és vagy szorosra vagy tágra tekeri a drótot. A fonást úgy kell végezni, hogy a végén az összeállításnál a tapogató teteje majd szűkebb legyen mint az alia, mert csak akkor lesz jó a tapogató"-^. Ezt a halász kétféle módon érheti el: 1./ az alsó drótfonásokat valamivel lazábban tekeri, mint a felsőket, 2 / az alsónál nem hármat, hanem négyet csavar a drótokon, az egyes vesszők betétele után. Amikor a halász a vesszők fonását befejezte, akkor kerül sor a tapogató összeállítására. A szétterített tapogatót körformájúra összehajtja, és a 4 (ill. 5) pár drótot a végén összecsavarja, összeköti jó erősen, hogy széjjel ne bomoljon. Ezzel a tapogató már megkapta eredeti formáját. Azután alulról teszi be a vaskarikát (amit a kovács már előre elkészített), és a közepe tájáig nyomja fel, 4 fonásosnál a felülről számított második fonás alá, az 5 fonásosnál pedig a harmadik fonáshoz. Ezt minden harmadik vesszőhöz odaerősíti dróttal (tehát kb. minden 6 cm-re), hogy jó erősen álljon. Azután a tetejére teszi rá kívülről a fakarikát, ami szintén fagyalfából készül. (A vessző két végét lefaragja, körformájúra meghajlítja és összedrótozza.) „Ezt már felülről húzom rá, hogy jó szűkre összefogja a tetejét, ide jó erős fakarika keiről 1 A legfelső fonásig nyomja le, és ezt is megköti dróttal, minden harmadik vesszőnél. Ezáltal a tapogató teteje sokkal szűkebb lesz, mint az alja. A vesszők a kettős nyomásra meghajolnak, mivel a középen elhelyezett vaskarika kifelé, a tetején levő fakarika pedig befelé nyomja a vesszőket. A tapogató tetejét azért csinálják szűkebbre, hogy a hal a kiszedésnél ki ne ugorjon belőle. így a felső fakarikánál a tapogató átmérője 60-68 cm, a második fonásnál 68-72 cm, a vaskarikánál 74-76 cm, az utolsó előtti drótfonásnál 78-80 cm, a legaisónál pedig már 82-84 cm lesz. Tehát lefelé egyre jobban szélesedik. Amikor a halász ezt mind elvégezte, azután teszi bele a nyelet, majd a keresztfát (46. kép). Az előbbi fenyőfából készül, hogy kö/myű legyen, és kb. 2,5-3 m hosszú. A vékonyabb végétől számítva kb. 25 cm-re átfúrja, hogy a keresztfát majd ezen átdughassa. Mikor ez megtörtént a vesszőket kissé széthúzza és a nyelet közvetlenül a felső fakarika alatt dugja be és a másik oldalon a vaskarika alatt húzza ki. Azután a vaskarikához is, meg a fakarikához is odaerősíti dróttal, de ezenkívül még keresztfáx'al is leszorítja,hogy jó erősen álljon, és a nyélen a tapogató ne fordulhasson. A keresztfa egy 60-62 cm hosszú tapogatóhoz való fagyalvessző. Ezt a nyélen már elkészített lyukon keresztülhúzza, majd a két végét visszahajlítja, és a vaskarikához drótozza (70. ábra). Ha a tapogatót sietve, gyorsan készítik el, akkor a nyelet nem is fúrják keresztül, csak úgy drótozzák rá a keresztfát. ~ ^ ® Zsugonits Ferenc. ^'' Zsugonits Ferenc. 148